Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)
— 1932: XVII. t.-c. — 127 kérő beleegyezése esetén osztott kényszerengedély is adható olymódon, hogy az 1. csak az ország területének valamely meghatározott részében gyakorolható; 2. csak a szabadalomnak egy vagy több igénypontjára vonatkozik. Valamely igénypontnak egy részére azonban kényszerengedély nem adható. Ugyanarra a kényszerengedélyre az előző bekezdés egyik pontjának alkalmazása nem zárja ki a másik pont alkalmazását. Ugyanarra az igénypontra vagy ugyanazokra az igénypontokra a Szabadalmi Bíróság két vagy több kényszerengedélyt csak akkor adhat, ha azok az ország területének különböző részeire vonatkoznak. E szabályt valamely kényszerengedély érvényének ideje alatt a szabadalomtulajdonos által adott engedélyre is alkalmazni kell. A régebbi és az újabb engedély vagy a kényszerengedély hatálya ugyanarra a területre nem terjedhet ki. 3. §« A kényszerengedélyes kényszerengedélyéről a maga egészében bármikor lemondhat, ha pedig a kényszerengedély — jogerős megadásának kihirdetésétől számított egy év alatt — kellő eredményre nem vezetett, a szabadalomtulajdonos a kényszerengedély visszavételét a Szabadalmi Bíróságnál keresettel kérheti. Ha a kényszerengedély az előző bekezdés értelmében megszűnik, a szabadalomtulajdonos gyakorlási jogát visszanyeri. A törvényes feltételek fennforgása esetén azonban akár újabb kényszerengedélyt, akár a szabadalom megvonását (6. §.) lehet kérni. A kényszerengedély csak azzal a vállalattal együtt szállhat át másra, amellyel kapcsolatban a kényszerengedélyes a szabadalmat gyakorolja. 4. §. A kényszerengedélyest a szabadalom fenntartása és oltalmazása tekintetében a szabadalom tulajdonosával egyenlő jog illeti meg. 5. §. Oly szabadalomról vagy szabadalmi igénylő*