Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

— 12.000/1933. K. M. sz. rendelet. — 225 talmaznia azoknak a területeknek megművelési módjára, céljára és rendeltetésére nézve, melyekre az előmunkálati engedélyt kérik. Kivételt képeznek e tekintetben az 1885: XXIII. törvénycikk alapján hatóságilag engedélyezett vízművek, amelyek tekintetében az 1885: XXIII. t,-c. 160. §-ának rendelkezései irányadók. (-) A kisajátítási jog engedélyezéseért az alábbi kivételtől eltekintve, az engedélyezésit kérő vállalatnak a kereskedelemügyi miniszterhez kell folyamodnia, ki a kisajátítási jog megadása vagy megtagadása felől — a törvényhatósági vagy községi ingatlanok tekintetében a belügyminiszterrel egyetértve — határoz. Ha az 1885: XXIII. törvénycikk alapján hatóságilag engedélyezett vízművek létesítéséhez szükséges területek igénybevételéről van szó, a kisajátítási jogot a földmivelésügyi miniszter, illetve, ha a bánya és kohóművek csatlakozó iparvasutjainak létesítéséhez szükséges területek igénybevételéről van szó, a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszter hozzájárulásával engedélyezi, (3) Ha az ügy gyorsabb lebonyolítása végett a kisajátítási jog engedélyezésével egyidejűleg a kisajátítási eljárás megindításának elrendelését is kérelmezik, a folyamodványhoz két példányban az 1881: XLI. törvénycikkbe iktatott kisajátítási törvény 31. §-ában meghatározott követelményeknek megfelelő tervrajzot és összeírást is mellékelni kell. 54. §. Olyan állami törvényhatósági vagy községi tulajdonban levő ingatlanokat, amelyek mivelés alatt nem állanak ugyan, de amelyeket az 1895: XXXIX. t.-c. 12. §-a, illetve ugyanezen törvénycikk 14. §-ához tartozó 19. melléklet alapján mint katonai gyakorló tereket használnak és amelyek a szállás mellékszükségleteit (pl. lőterek, torna-, lovagló-terek, fürdőhelyek stb.) képezik, valamint amelyek a kisajátítási eljárás megindítása előtt jogerős határozattal egészségügyi, illetve népjóléti közintézmények vagy a községi, illetve városi szabályozási terv szerint köztér vagy utoa létesítésére kijelöltettek, parlagon heverő ingatlanok közé nem lehet sorolni. 55. §. A törvény 36. §-a alapján a kereskedelemügyi, illetve földmivelésügyi miniszter jogot nyer az ipari áruk eredete, származási helye, minősége és összetétele megjelölésének elrendelésére. A e tárgyban való rendelkezés mindazokban az esetekben, amidőn a kérdéses ipari árut az 1884: XVII. törvénycikkbe iktatott ipartörvény, illetve az ezt módosító 1922: XII. törvénycikk hatálya alá tartozó ipari tevékenység révén állították elő vagy pedig háziipari termékeket kell szabályozás alá vonni, — amennyiben azt más törvényes rendelkezések (pl. 1895: XLVL, 1925: X., 1931:11. törvénycikk) a földmivelésügyi miniszterhez nem utalják — a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik. Budapest, 1933. évi május hó 1. napján. Dr. Szeade : Hiteljog Pótlék. 111. 15