Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

184 — Iparjog. — c) a gyári üzemnek szolgáló ingatlan vagyönbe tétnek a társaságba való bevitele után járó állami és községi ingatlanvagyonátruházási illeték alól; ez a mentesség kiterjed az ingatlanokkal az illetéktörvény szerint egyenlő elbánás alá eső gépek és szerelvények bevitelére is; a gyári üzemek céljait szolgálónak kell tekinteni az üzemmel arányos nagyságú iroda- és raktárépületeket, továbbá azokat az üzemmel arányos nagyságú ingatlanokat is, amelyek kizárólag a vállalat alkalmazottainak lakásul, vagy társadalmi, művelődési vagy jóléti intézményül szolgálnak; d) a. gyári üzem céljára részkötvények útján felvett kölcsönök kötelezvényi és telekkönyvi bejegyzési illetéke alól; 5. a pénzügyminiszter a kedvezményben részesített vállalatoknak az ipari célra szükségelt só tekintetében az iparsó használatára vonatkozólag érvényben levő általános rendelkezés egyébkénti fenntartásával: a) az iparsó alapárából engedményt adhat; b) amennyiben a vállalat a szükségelt sómennyiséget a vámhatáron át kívánja behozni, a behozatalt illetékmentesen engedélyezheti. Az 1—4. pontban felsorolt kedvezményeket a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg, az 5. pontban felsorolt kedvezményeket pedig a pénzügyminiszter engedélyezi. Ezek a kedvezmények külön-külön is engedélyezhetők. 9. §. A törvényhatóságok és községek a jelen törvény 3—7. §-ai alapján kedvezményekben részesíthető vállalatokat: a) felmenthetik az 1890:1. t.-c. 81. §-a értelmében közutakon, hidakon, kompokon szedhető, továbbá városok és községek kövezetének használata fejében engedélyezett vámok alól; b) pénzbeli és egyéb támogatás által elősegíthetik a vállalatok, valamint az ezek által épített munkásházak létesítését vagy kibővítését.