Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)
— 1931: XXI. t.-c. — 188 menteni a gyári üzem után járó társulati, illetőleg általános kereseti adó, úgyszintén — az útadót kivéve — ezek után az adók után járó törvényhatósági és községi pótadók, valamint a kereskedelmi és iparkamarai illetékek alól; 2. a vállalatot egészen vagy részben fel lehet menteni a gyári üzemek céljait szolgáló ingatlanok megszerzése esetében az állami és községi ingatlanvagyonátruházási illeték, bérbevétele esetében pedig a bérleti szerződési illeték alól; ez a mentesség kiterjeszthető az ingatlanokkal az illetéktörvény szerint egyenlő elbánás alá eső gépek és szerelvények megszerzésére is; ennek a pontnak alkalmazásában a gyári üzemek céljait szolgálónak kell tekinteni az üzemmel arányos nagyságú iroda- és raktárépületeket, továbbá azokat az üzemmel arányos nagyságú ingatlanokat is, amelyek kizárólag a vállalat alkalmazottainak lakásául, vagy társadalmi, művelődési vagy jóléti intézményül szolgálnak; 3. illetékkedvezményekben részesíthetők a vállalatok a gyári üzemmel kapcsolatos munkáslakások után esetleg kivetendő illetékegyenérték tekintetében; 4. ha a vállalat kereskedelmi társaságként alakult, vagy a kedvezmény tartama alatt ilyenné átalakul, vagy más kereskedelmi társasággal egyesül, egészen vagy részben felmenthető: a) a gyári üzembe fektetett társasági tőke — részvénytársaságoknál a gyári üzembe fektetett alaptőke és felpénzből származott tartaléktőke — erejéig a társasági alapszerződésnek, valamint a társasági alapszerződést a társasági tőke szaporítása céljából módosító szerződéseknek (társasági szerződési, részvénytársaságoknál részvénykibocsátási, szövetkezeteknél üzletrész kiadási) illetéke alól; b) a részvénytársasági alapszerződést a társasági tőke szaporítása nélkül módosító szerződések után az 1920: XXIV. t.-c. 14. §-ának 5. pontja értelmében járó részvénykibocsátási illeték alól;