Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

326 — Iparjog. — A képesítéshez nem kötött ipart űzők (kereskedők) nem vehetők fel az ipartestület kötelékébe, a gyárosok azonban önkéntes tagokul beléphetnek, ha az ipartestület alapszabályai azt megengedik és ha teljesítik azokat a feltételeket, amelyekhez az alapszabályok a gyárosok felvételét kötik. Az alapszabályok a gyárosok felvételét egyebek között a reájuk megállapított külön felvételi díj és külön tagsági díjak fizetésétől tehetik függővé. A felvételi és tagsági dijak. 10. §. Az ipartestület kötelékébe való felvételért a törvény 10. §-ának első bekezdése szerint a tagok felvételi díjat kötelesek fizetni. A felvételi díjat legkésőbb az iparűzés megkezdésének napján kell az ipartestületnek befizetni. A felvételi díjnak nagyságát az ipartestületek eddig szabadon, nem egy esetben indokolatlanul magas összegben állapították meg. Miután meg nem engedhető, hogy a kezdő iparos amúgy is nehéz megindulását az ipartestület magas felvételi díj szedésével megnehezítse, a törvény a felvételi díj nagyságát olyképen állapítja meg, hogy annak összege a legmagasabb tagsági díj félévre járó összegével egyenlő. Önként értetődik, hogy a felvételi díj szedésénél azt a legmagasabb tagsági díjtételt kell számításba venni, amely a felvétel idejében ipartestületi tagokra tényleg ki volt róva és hogy csupán magas felvételi díj szedhetése érdekében az alsóbb tagsági díjtételekkel arányban nem álló legmagasabb tagsági díjtételt megállapítani nem szabad, mert ez a törvény célzatának megkerülését jelentené. A felvételi díj megállapításánál a gyárosok által fizetett tagsági díjak nem jöhetnek tekintetbe. Amennyiben az iparos halála után az általa gyakorolt ipart életbenmaradt házastársa gyakorolja, vagy az elhalt iparos után maradt törvényes, törvényesített vagy örökbefogadott kiskorú gyermekek vagy unokák javára gyakorolják, ezektől az ipartestület kötelékébe való felvételért felvételi díjat szedni nem szabad. A szakasz második bekezdése abból a célból, hogy a helyes és igazságos emelkedés érvényesítését biztosítsa, előírja, hogy a tagsági díjak mérvét minden ipartestület legalább négy,