Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

— 163.40011932. K. M. sz. rendelet. 127 fokozatosan emelkedő díjtételben köteles megállapítani. Tehát négynél több díjtételt is meg lehet állapítani. Ezeket a díjtételeket minden ipartestület szabadon állapíthatja meg, attól a követelménytől eltekintve, hogy a díjtételeket olyképen kell megszabni, hogy a tagsági díjakból eredő bevételek a rendelkezésre álló egyéb bevételekkel együtt lehetővé tegyék az ipartestületeknek azt, hogy a törvényben előírt feladataiknak és kötelezettségeiknek megfelelhessenek. Ez az egyébként önként értetődő követelmény szabja tehát meg azt, hogy az említett díjtételeket minő keretekben kell megállapítani. A törvény abból indul ki, hogy a tagsági díjak igazságos kivetését leginkább azáltal lehet elérni, ha a tagsági díjakat az ipartestületek vagy a tagjaik által űzött képesítéshez kötött ipar után az ipartestület működése területén előírt általános kereseti adó alapjának vagy az ott folytatott képesítéshez kötött ipar jövedelmezőségének és az abban foglalkoztatott alkalmazottak számának alapulvételével vetik ki évről-évre. További rendelkezések megállapítását mellőzi a törvény és bizonyos szabadságot enged abban a tekintetben, hogy az alapszabályokba felveendő minő rendelkezésekkel érje el az iparetstület azt a oélt, hogy minden tagja végeredményben az általa űzött iparnak hozamához mért tagsági díjat fizessen. A tagsági díjak emelkedésének alapja lehet a kereseti adó, lehet az alkalmazottak létszáma, mely esetben két tanoncot lehet egy segédnek számítani, lehet az említett adatok együttes számbavétele is. Megállapíthatók a tagsági díjak olyképpen is, hogy az alapszabályokban az ipartestület legalább négy fokozatú alapdíjat és ehhez számítandó, megfelelően emelkedő pótdíjakat állapít meg. A pótdíjak az ipari szakmák és a helyi viszonyok szerint változhatnak. A pótdíj megállapításánál alapul lehet venni a foglalkoztatott munkások havonkint, vagy más időközönkint figyelembe vett számát, esetleg olyan szakmákban, ahol ez könnyen és biztosan ellenőrizhető, a felhasznált anyagok mennyiségét, például a közvágóhidon leölt vagy levágott állatok után kivetett és a hatóság által beszedett illetékeket, stb. Mindenesetre arra kell azonban törekedni, hogy a tagsági díjak megállapítása úgy történjék, hogy maga a tag is ellenőrizhesse a kivetés helyességét és alapszabályszerüségét. Ezért lehe-