Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

90 miért is abból, hogy a teljesítéseket felperes jógferintartás nélkül elfogadta, joglemondásra 'következtetni nem lehet. (11/530) Ingatlan adásvételi szerződésben kikötött életjáradék felemelése jogáról történt lemondás az életjáradék átértékelésére nem vonatkoztatható. (1/187) A feleség a különélés alatt érvényesen lemondhat ugyan a nőtartásról (ÍT15. sz. E. H.), ezzel a joglemondással azonban nem hárul át a férj törvényen alapuló tartási kötelezettsége a sorrendben következő kötelezettre, amennyiben tehát a feleség utóbb olyan szorult helyzetbe jut, hogy másnak kell eltartani, a férj kötelezettsége a szűkös tartás erejéig a joglemondás ellenére feléled. (11/27'4) Ha a mezőgazdasági ingatlan jóhiszeműen keletkezett birtoklási jogának megszűnését a gazdasági év folyamán előállott ok idézte elő, úgy — a kölcsönös megtérítések kérdését ezúttal nem érintve a jogérvényesítéssel indokolatlanul Jiosszabb ideig — adot esetben 11 hétig — késedelmeskedő jogosult elállott nak tekinthető attól, hogy a folyamatban lévő gazdasági év eltelte előtti időre Igényelhesse az Ingatlan birtokát, figyelemmel a gazdálkodás zavartalanságának és a megműveléssel szükségszerűen előálló befektetéseknek szempontjaira. (11/643) A durva hálátlanság alapján való ajándékozási szerződés/elbontási jogról lemondás érvénytelen, mert szándékos cselekmény törvényes következményének beálltát jogügylettel érvényesen, kizárni nem lehet. (C. P. IV. 2728/1944.) Felperesi erdőmunkások az alperes munkaadóval szemben vitássá vált hátralékos munkabérkövetélésükről lemondottak. Kúria e joglemondást semmisnek nyilvánítja, mert a felperes keresete oly csekély volt, hogy az élelmezésre fordított kiadások levonása után a munka abbahagyásakor nem állott rendelkezésére a legelemibb életszükségletek ' kielégítéséhez szükséges összeg, de a hazautazásra szükséges útiköltség sem, felperes tehát szorult anyagi helyzetben volt: minthogy erről az alperesnek nyilván tudomása volt, és a felperes szorult helyzetének kihasználásával bírta őt rá a joglemondásra, amiből alperes ingyenes előnyt szerzett a felperes kárára. (C. P. IV. 1418/1945.) Alperesnek az az álláspontja, hogy ő azért nem tartozik a felperesnek, mert üzletét 1944. áprilisában a zsidók elleni kényszerintézkedések folytán be kellett zárni és az ostrom után felperes visszavételét nem kérte: nem helytálló, rnert felperes nem volt köteles visszavételét kérni és az 1944. áprilisában meg-