Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

166 meg volt dagadva, a szájaszélén pedig sérülés volt. A felporos panaszkodásának őszintesége ellen nem merült fel aggály, mert az abban az időlton történt, amikor még nyilván nem gondolt a bontóper megindítására, ugyanis, az eset után 2—3 hét múlva önként visszatért az alpereshez. De a bántalmazásra következtetni lehet altból is, hogy rövid pár hónapon belül, könnyű testi sértés okozásával ismételten bántalmazta a feleségét. V Kúria ezen bizonyítékokat elegendőknek találta, kimondván, hogy liázassági perekben a házastársak tényei tekintetében tágabb tere van a közvetett bizonyításnak és a tanuk közeli rokoni viszonya som akadálya vallomásuk bizonyítékul elfogadásának, amennyiben megbízhatóságuk ellen komoly aggály nem merült fel. (1/83) A család szűk, gyakran elzárt körében előforduló cselekmények és magaviselet tekintetében valamelyik szerződő fél közléséről és panaszkodásáról szóló bizonyítékokat nem lehet abból az okból figyelmen kívül hagyni, hogy azok a bizonyító féltől erednek; ezek az adatok azonban csupán a Pp. 273. §-a alá eső közvetett bizonyítékok, amelyek a tényállás valóságára, vagy valótlanságára következtetést engednek. (11/425) A megállapított tényállás szerint az alperes üzletét részben a nyilasok, részben utóbb ismeretlen egyének teljesen kifosztották és ebből szükségképpen következik, hogy ugyanakkor elvitték a keresettel követelt bundát is. Az a körülmény, hogy az alperes nem bizonyította különösképpen azt, hogy a felperes bundája is a fosztogatás alkalmával eltulajdonított bundák közt volt, az említett megállapítás helyességén nem változtat. A jogbiztonság meglazulása idején beálló mozgalmak útján történt tömeges fosztogatásnál ugyanis az idegen ingókat őrző letéteményesre nem hárítható az a — nem is teljesíthető — kötelesség, hogy minden egyes ingó sorsáról külön tudomást szerezzen és az üzlet teljes kifosztása esetébn okszerű az a következtetés, hogy minden egyes darab elveszett, (C. P. IV. 1780/1946.) 9. OKIRATOK. 315. §. A munkakönyv csak annyiban közokirat, amennyiben a munkavállaló személyi adatait tanúsítja és amennyiben az iparhatóság hivatali bélyegzővel igazolja, hogy nála a bejelentés megtörtént; a munkaviszonyra vonatkozó bejegyzések alapját képező bejelentések tartalmi valóságát azonban a közható-