Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

114 a nemi viszony megkezdésekor jegyességük már nem állott fenn, továbbá, hogy felbontott jegyességüket utóbb sem állították vissza, végül felperesnek abból a személyes előadásából, miszerint az alperes a házasság megkötését különféle ürüggyel húzta-halasztotta, Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem gondolhatott komolyan arra, hogy az alperes nőül akarja venni. Nem lehet okszerűen arra sem következtetni, hogy a felperes megejtését előidéző első házassági igéret megszegése után a más nővel házasságra lépett alperesnek újabb igéretét, miszerint nejétől elválik és felperest elveszi, komolynak vehette és hogy az az akaratelhatározására oly döntő súlyú volt, hogy kizárólag annak hatása alatt folytatta tovább az alperessel a nemi viszonyt. (11/618) Csábítást nem állapít meg a Kúria azért, mert a felperes részéről visszautasított házassági ajánlat nem tekinthető oly komolynak, hogy az alkalmas legyen hónapokkal később a felperesre oly hatást gyakorolni, amely őt rávitte, hogy pusztán azért és abban bízva, magát az alperesnek átengedje. Az alperesnek bizalmaskodásai, minden komoly alap nélküli szórványos célzásai az esetleges házasságra nem tekinthetők komoly házassági Ígéretnek. Hogy felperes és anyja engedték magukat megcsókolni és „Maricámnak", illetve „anyukámnak" szólítani, egymagában nem mutat arra, hogy a felperes és családja komolyan bíztak abban, hogy alperes a felperest okvetlenül el fogja venni. De nem elég alap az sem, ha a férfi viselkedése megfelelt a komoly udvarló részéről szokásos viselkedésnek, hacsak a férfinek olyan kijelentései nem nyernek bizonyítást, melyek a házassági szándék valóságos és komoly nyilatkozatokban is kifejezést nyerő fennállását igazolják. (C. P. III. 132/1945.) A bírói gyakorlat szerint az a nő, aki nős férfira! viszonyt folytat, nem tekinthető tisztességesnek és ezért nem tarthat igényt erkölcsi kártérítésre. (11/618) Felperes alperessel, mint válófélben lévő emberrel ismerkedett meg és felperesnek tisztában kellett lennie azzal, hogy az előtte felmutatott bontóítélettel a házasság felbontása alperesre nézve még nem nyert végleges elintézést; ily körülmények közt amennyiben bizonyítást nyert volna az első nemi érintkezést megelőző házassági igéret: ezt felperes adott esetben nem tekinthette olyan komolynak, amely alkalmas lehetne annak feltételezésére, hogy pusztán ennek hatása alatt határozta el magát az első nemi érintkezésre. (11/681)