Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam VI. kötet (Budapest, 1906)

98 Döntvénytár. lithető ki, mert az örökhaszonbérleti jog sem tartalmára sem ter­jedelmére nézve nem egyenlő hatályú az időhöz kötött korlátolt haszonbérleti joggal, az nem pusztán dologhozi, de valóságos do­logbani jog természetével bir ; de nem is volna kivihető, hogy a kártalanítási összeg úgyszólván a közforgalomból elvonva, örök időre letétként kezeltessék avégből, hogy annak kamatait felperes és jogutódaik haszonélvezzék. A felperes dologi joga, tehát ma­gából a kártalanítási összegből elégitendő ki, illetve az osztott tulajdon folytán a kártalanítási összeg a peres felek közt meg­osztandó. Ez arány meghatározásánál azonban nem volt elfogadható a felperesnek az 1896 : XXV. tcz.-re fektetett számítása, mert az id. tczikk csak az 1848 január 1. napja előtt keletkezett majorsági zsellér-birtokokról s ehhez hasonló természetű birtokokról rendel­kezik, az alól a telepitvények ki vannak véve, a peresfelek illetve jogelődeik közti jogviszony pedig 1848 január 1. után keletkezett, mert továbbá mellőzve azon kérdésnek elbírálását, hogy a felpere­seknek a telek megváltása iránti joguk fennáll-e vagy sem ? Két­ségtelen, hogy a megváltási jog az ingatlan helyébe lépett kész­pénzre nézve a felperes által nem érvényesíthető. Az arány meg­határozásánál tehát irányadóul szolgál az a jogszabály, hogy ha valamely közös dologra nézve a részesek hányada kétséges, az az ellenkező bizonyításáig egyenlőnek vélelmezendő. (1905 decz. 19.. 9483/905.) A kir. Curia: A kir. tábla ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. tábla helyesen állapította meg azt, hogy arra a kártalanítási összegre, amely a kisajátított 344 LJ öl terület után megállapittatott, ugy a leipereseknek, mint bekeblezett fel­építményi tulajdonosok és örökhaszonbérlőknek, valamint az al­peres mint telektulajdonosnak kártérítési igénye egyaránt kiterjed. Azt pedig, hogy ez a kártalanítási összeg a felperes és alperest egyenlő arányban illeti meg, helyesen állapította meg a másod­bíróság azért ; mert megosztott tulajdon esetén, mint a minőről a jelenben is szó van, a rendkívüli bevételek (a talált kincs stb.) a dolog természetéből kiinduló általános magánjogi elvek szerint a fő és a haszonvevő tulajdonosokat egyenlő részekben illetik. Ez a részesedési kulcs tehát a megosztott tulajdon tárgyának vagy ennek egy részének kisajátítása esetén járó közös kártalanítási

Next

/
Oldalképek
Tartalom