Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam V. kötet (Budapest, 1906)

24 Döntvénytár pitható, hogy a kereseti ingatlanok tulajdonjoga még 1899 október 31-én, az itteni alperesre K. A.-ra ment át ajándékozás jogczimén s ugyanekkor az ajándékozó K. A. javára, kinek neje volt a végrehajtást szenvedő B. B., a holtig tartó haszonélvezeti jog bekebeleztetett. K. A. beszerzett hagyatéki irataiból pedig megállapítható, hogy a most nevezett 1900 márczius 7-én halt el. Végrendeletében, amely 1900 márczius 6-án kelt, a már előbb K. M.-ra ruházott ingatlanai örököséül a most nevezettnek leányát K. A.-t nevezte meg, az ingatlanok holtig tartó haszonélvezeti jogát pedig nejére, B. B.-ra hagyta. A hagyaték tárgyalása alkalmával a L. P. kir. közjegyző által felvett tárgyalási jegyzőkönyv szerint K. M. és K. A. ugy egyeztek meg, hogy az ingatlanok tulajdonjoga K. A.-t illesse s a p—i kir. járásbíróság 1902. 34/1. sz. alatt hozott hagyatékátadó végzésében az ingatlanokat ennek megfelelően adta át a B. B. által a végrendelet alapján támasztott özvegyi haszonélvezeti jog felett pedig nem intézkedett. Ezek szerint a hagyatéki eljárás során nem lett tisztázva az a kérdés, hogy K. A. jogosítva volt e azon ingatlanokról, melyeknek tulajdonjogát élők között jogügylettel már korábban K. M.-ra ruházta, végrendelkezni, vagyis, hogy a végrendelet alkalmas-e az abban átruházott jogok megszerzésére. Az ügy ily állása mellett a rendelkezésre álló adatok alapján e perben az állapítandó meg, hogy tekintettel arra, miszerint azon ingatlanok tulajdonjogát, melyekről az elhalt K. A. végrendelkezett, az élők közötti jogügylettel K. M. ra ruházta s a per adatai nem tartalmaznak semmi oly körülményt, amely szerint ezen átruházás után K. A. a kérdéses ingatlanok tulajdonjogát megszerezte volna, vagy másként abba a helyzetbe jutott volna, hogy a már korábban elajándékozott ingók felől végrendelkezhessen, ennek folytán a jelen perre nézve, annak adatai alapján az állapitható meg, hogy K. A. az ingatlanokról jogszerűen nem rendelkezhetett s ezen végrendelet alapján az ingatlanok tulajdonosával szemben jogok nem szereztettek, tehát B. B. sem szerezte mtg az özvegyi haszonélvezeti jogot, amely különben őt férje hagyatékában végrendelet hijján is már a törvénynél fogva megilletné. Megállapítható ezek alapján, hogy a beszerzett iratok között feltalálható s a p—i járásbíróságnak 1900, 205/14. sz. végzése alapján 1901 május 15-én