Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam V. kötet (Budapest, 1906)

10 Döntvénytár. mében a biró határozza meg, hogy van-e helye biztosítékadásnak ami annyit jelent, hogy a biztositékadás kötelezettsége az eset körülményeitől függ. Felperes a keresetben a biztosíték adás kötelezettségének okául azt hozta fel, hogy alperes, mint vállalkozó foglalkozásánál fogva veszteségek eshetőségének van kitéve. Ez a körülmény nem ok arra, hogy a biztositékadás kötelezettsége megállapittassék. Munkások balesete és ez alapon beálló kártérítés kötelezettsége rendszerint vállalkozók, gyárosok, kereskedők és iparosok üzlete körében fordul elő, tehát oly üzletek körében, amelyek természetüknél fogva mind ki vannak téve a veszteségek eshetőségeinek. Annak megállapítása tehát, hogy az ily természetű üzletek tulajdonosait a biztosítás kötelezettsége terheli, egy jelentőségű volna annak megállapításával, hogy a tartás kötelezettségével a biztositékadás kötelezettsége rendszerint együttjár. Már pedig a biztositékadás kötelezettsége a dolog természete szerint nagy tőkét von el a vállalattól, és oly esetben, ha a munkások nagyobb számát éri valamely vállalatnál egyszerre vagy egymásután baleset, ami az ily természetű vállalatoknál könnyen előfordulhat, a biztosítékul leteendő tőkék nagysága és azoknak a vállalatból való kivonása még a nagy tőkével rendelkező vállalat fenmaradását is könnyen veszélyeztethetné. Annak az eUnek alkalmazása, hogy fa biztositékadás kötelezettsége a tartás kötelezettségével ily esetekben együttjár, magát a tartás kötelezettségét is veszélyeztetné, mert a vállalat fen maradásának veszélyeztetése önkényt érthetőleg magában hordja a tartás kötelezettségének veszélyeztetését is. De egyébként sincs okadatolva az, hogy a munkás a vállalkozótól már azon az alapon biztosítékot követelhessen, hogy a vállalat veszteségek eshetőségének van kitéve. A vállalatnak a tartás iránti kötelezettsége azon az elven alapul, hogy a munkás balesete az üzem veszélyességének következménye, és igy a munkás kárát a termelés költségéhez kell számítani, amelyet a vállalkozónak abból az okból kell magára vállalnia, mert veszélyes üzemet folytat. De viszont a munkásnak is magára kell vállalnia azt a veszélyt, amely'abból keletkezik, hogy a vállalat, amelynél alkalmazást vállalt, a dolog természeténél fogva a veszteségek eshetőségének van kitéve. Tehát az a veszély, hogy a vállalat a veszteségek eshetőségének van kitéve, mint a mos-