Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam V. kötet (Budapest, 1906)

Döntvénytár. tani gazdasági renddel járó természetszerű veszély, a vállalkozót és a munkást természetszerűleg terheli és igy ez ellen való biztosítást egyik sem követelhet joggal a másiktól. Ezekből következik az is, hogy nem lehet a jelen esetre a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. tcz. 90. §.'3. bek. hasonlatosságát alkalmazni, mert a férjnek a nővel szemben fennálló tartás iránti kötelezettsége más tekinteteken alapul és más viszonyok közt áll fenn, mint a vállalkozónak a munkással szemben fennálló kötelezettsége ; továbbá mert a nőtartás tekintetében nem fordulhat elő az az eset, ami a biztosítékadás kötelezettségét a fentiek szerint különösen súlyossá teszi, hogy t. i. ez a kötelezettség a jogosultak számának, nagyságánál fogva válhat különösen súlyossá. E szerint nem állapítja meg a kereseti kérelmet magában véve az a körülmény, amire a kereset alapítva van, hogy t. i. alperes, mint vállalkozó, veszteségek eshetőségének van kitéve. Felperesnek az alperes késedelmes fizetésére vonatkozó előadását — mint bizonytatlant — mellőzte a kir. törvényszék. Ezeknélfogva felperes keresetével elutasítandó volt. (1904 márczius 16. 91259/903.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1904 szept. b. 1329/904. A kir. Curia: A kir. tábla Ítéletét felhívott indokainál fogva helybenhagyja. = A munkaadó a megítélt járadék biztosítására köteleztetett, mert mint vállalkozó foglalkozásánál fogva ki van téve az anyagi veszteségek esélyeinek és felperes biztosítékadása nélkül oly helyzetbe juthat, hogy megítélt követelésére fedezetet nem talál, a következő esetekben: Dtdr III. f. XXIV. k. 111. eset. Dtár III. f. XXVI, k. 73., Dtdr III. f. XXVII. k. 288., Dtdr IV. f. III. k. 188. Ezzel szemben a Curia felülvizsgálati tanácsa a Dtár IV. f. I. k. 137. sz. határozatban kimondotta, hogy sem a kártérítésre fennálló általános jogszabályok, sem pedig a gazdasági munkásokra és cselédekre vonatkozó 1900 : XVI. és 1902 : XVI. tcz.-nek különleges intézkedései nem tartalmaznak oly rendelkezést, hogy a jogosult fél az időszakonként visszatérő és csak a jövőben lejárandó szolgáltatásoknak megfelelő biztosítását a kötelezettől követelhesse.