Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam V. kötet (Budapest, 1906)

102 Döntvénytár. özvegyre nézve ezen indokokból, a többi alperesre nézve pedig azért kellett helybenhagyni, mert azok az örökhagyó után nin­csenek hivatva végrendelet nem létében az örökösödésre, ők tehát szintén nem birnak jogosultsággal arra, hogy a végrendelet érvé­nyességét keresettel vagy viszonkeresettel megtámadják. A tábla ítélete többi részében főleg azért volt helyben­hagyandó, mert a végrendelet 2., 3. és 5. pontjában foglalt rendel­kezések semmi kétséget sem hagynak fenn az iránt, hogy a vég­rendelet 4. pontjában megnevezett legközelebbi rokonok részére a végrendelkező mindkét házastárs halála után megnyíló örökösö­dési jog csak a tényleg megmaradó hagyatéki tömegre biztosítta­tott ; az I. r. alperes özvegy tehát, kinek az elhalt férje utáni öröksége sem terheltetett meg elidegenítési vagy terhelési tilalom­mal, nem kötelezhető annak tűrésére, hogy az ingatlanokra vonat­kozó tulajdonjoga felperes érdekében a kereseti kérelemhez képest korlátoztassék. 60. Külön szerződési lekötelezés nélkül, pusztán az a körül­mény, hogy az egyik házasfél a másik helyett fizetést teljesít, nem szolgálhat a házasság tartama alatt jogszerű okul arra, hogy a fizetést teljesítő a másik házasféltől a fizetett összeg megtérítését követelhesse. (Curia 1906 április 19. 7637/904. sz. a.) == Hasonló, határozat Dtdr u. f. XIV. 55. 61. A zárgondnok által okozott kár megtérítésében a végre­hajtató, akinek kijelölése folytán a zárgondnok bevezetve lett, marasztaltatott, mert a bíróság abból, hogy a megbiz­hatlannak bizonyult zárgondnok megszámoltatásakor ezt a végrehajtató képviselte, megállapította, hogy ez utóbbi a zárgondnok összes ténykedéseiről tudomással bírt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom