Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam IV. kötet (Budapest, 1906)

124 Döntvénytár. kül szükséges fizetéseket teljesít, ennek megtérítését az örökhagyó bármely vagyonából követelheti, s nem jöhet figyelembe az, hogy a fizetések az összes örökösöknek vagy azok közül melyiknek és mennyiben esik javára, valamint közömbös a kielégítési alapul kijelölt vagyon jogi természete is. Minthogy a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint a felperes által kielégítési alapul kijelölt követelés néhai W.-t illeti, és hagyatékához tartozik, nincs törvényes akadálya annak, hogy a felszámított követelés tekintetében már most érdemleges az ítélet. == L. a Dtár III. f. XVIII. k. 112. sz. a. azonos határozatot. 81. Abból, hogy a munkás az évek során a társpénztár részére eszközölt levonások ellen nem tiltakozott, következik, hogy a társpénztár alapszabályait magára nézve kötelezőknek fogadta el, amiért is, ha az alapszabályok szerint a befizetett járulék egyáltalán nem fizettetik vissza, ugy az elbocsátott munkás a befizetett járulékokat nem követelheti vissza, tekintet nélkül arra, hogy mi okból s a fegyelmi eljárás szabályainak helyes vagy helytelen alkalmazásával bocsáttatott el szolgálatából. (Curia 1906 január 17. 5888/904. sz. a.) A miskolczi kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Tényként állapittatik meg, hogy felperes 1890. évi jan. hó 17-étől 1902 nov. i-ég volt alkalmazásban, mikor is a szolgálatából elbocsáttatott, továbbá, hogy alkalmaztatásának egész ideje alatt a diósgyőri bánya-társpénztári alapszabályok értelmében a társpénztárnak tagja volt s mint ilyennek munkabéréből nyugdíjaztatása czéljából a nyugdijalapra alkalmaztatásának egész ideje alatt levonatott a társpénztár javára. Minthogy felperes nem vitatta azt, hogy ezen levonások ellen bármikor is tiltakozott volna, a fentjelzett s évtizedet meghaladó