Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam IV. kötet (Budapest, 1906)
Döntvénytár. 99 bitorlása amiatt, mivel alperesek a színmüvet a másodrendű alperes által eszközölt fordításban a felperesek beleegyezése nélkül nyilvánosan előadatták, mindkét alperes ellenében megállapíttatik, amiért alperesek egyenkint 20 K pénzbirságra, esetleg egy-egy napi fogházra ítéltetnek és ezenkívül köteleztetnek, hogy felpereseknek 1800 K tőkét s járulékait fizessenek ; ellenben az a rendelkezése, amely szerint másodrendű alperes a jogosulatlan fordítás miatt a saját gazdagodása erejéig 90 K s járulékai fizetésére a felperes javára köteleztetett, hatályon kivül helyeztetik. Indokok: A kir. tábla ítéletének az a része, melylyel másodrendű alperes ellenében a színmű jogosulatlan fordítása miatt a szerzői jog bitorlása megállapittatott, indokaiból hagyatott helyben. A másodrendű alperest a jogosulatlan fordítás eszközlése körül, amennyiben a szerzők jogát a mü czimlapján feltüntetett figyelmeztető jelzés daczára nem kutatta, mulasztás terhelvén, őt az 1884: XVI. tcz. 19. §-a értelmében büntetni kellett. Kártérítésre azonban ebből folyólag másodrendű alperes kötelezhető egyáltalában nem volt, mert felperesek a fordítás jogosulatlansága czimén külön kártérítési igényt nem érvényesítettek. Ellenben a színmüvek jogosulatlan előadása miatt a szerzői jog bitorlása mindkét alperes ellenében az idézett tcz. 50. §-a szerint azért volt megállapítandó, mert bizonyítva van, hogy a felperesek által közösen szerzett színmű három ízben lett a másodrendű alperes fordításában nyilvánosan előadva, az alperesek részéről pedig kétségbe nem vonatott, hogy ez a felperes beleegyezése nélkül történt. A felperesnek az a kereseti állítása, hogy a jogosulatlan előadást mindkét alperes eszközölte, a másodrendű alperes által tagadásba vétetett ugyan, azzal védekezvén, hogy neki a három előadás eszközlésében része nem volt, de az figyelembe nem jöhet, mert alperesek, mint a k-i színház intendánsa és igazgatója ; eszerint egy müintézetnek vezetői, oly állást foglalnak el, melynek természetéből alaposan következtethető, hogy a színháznál a mindenkori műsor (repertoir) megállapítása mindkettőjük hatáskörébe egyaránt tartozik, holott az ellenkezőnek bizonyítását másodrendű alperes meg sem kísérelte, mihez képest bizonyítottnak kellett elfogadni azt, hogy a jogosulatlan előadást az alperesek együttes közreműködéssel eszközöltették. Amennyiben pedig 7*
