Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam IV. kötet (Budapest, 1906)

IOO Döntvénytár. alpereseket ezen eljárásukért mulasztás azért terheli, mivel ők a szerzők jogaival mit sem törődve, nem is kutatták azt, váljon a szinmü a szerzők jogainak sérelme nélkül előadható-e, már pedig ez irányban gondosságot kifejteni s kellő körültekintéssel eljárni annyival is inkább tartoztak volna, mert az F. alatt nyomtatott szinlapból megállapithatólag már akkor tudomásuk volt arról, hogy a szóban forgó szinmü «Arany kakasa czim alatt a budapesti vigszinházban, mely azonban az előadhatási jogot a felperesektől csakis a főváros területére szerezte meg, már előzőleg előadásra került. Alpereseket ennek folytán az 1884 : XVI. tcz. 19. §-a értelmében nem csak büntetni, hanem a 20. §. alkalmazása mellett s az 57. §. alapján a felperes javára kártérítésre is kötelezni kellett, még pedig nem külön-külön mindegyikét, hanem mindkettőjüket együttesen, mert a jogbitorlást megállapító cselekményük közös közreműködésükkel jött létre. Ami a kártérítés mennyiségét illeti, annak számszerű megállapítása az elsőbiróság részéről az idézett tcz. 58. §-ának figyelembe tartása mellett helyesen történt azon alapon, hogy a három előadás nyers bevétele 1800 K volt. Azonban a bevételhez nem volt hozzászámítható a kolozsvári nemzeti színház részére nyújtott állami segély (subventió), mert amennyiben az idézett 58. §-ban csak arról a nyers jövedelemről van szó, mely a jogosulatlan előadásokra váltott jegyek elárusitásából és a bérletből aránylag befolyt, ezen fogalom körébe az állami segély nem vonható, mert az, mint az állam rendes költségvetésébe évről-évre beállított kiadási tétel, ezen állandósági jellegénél fogva is kizárólag magasabb rendű művészi czélok előmozdítására szolgál, de nem szolgálhat egyszersmind az egyes színielőadások utáni bevétel és kiadás, között felmerülő különbözet, vagyis a napi pénztár esetleges hiányának fedezetéül. A városi évi segély pedig azért nem jöhet a kártérítés megállapításánál figyelembe, mert nincs igazolva, hogy az oly előadásokra is kiterjed, amelyek nem a k-i nemzeti színházban^ hanem másutt, illetőleg idegen színpadon tartatnak meg, a felek közös tanujaként kihallgatott K. I. színházi főpénztáros, aki pedig e tekintetben szakértőnek is elfogadható, határozottan azt vallja, hogy a szubvencziót az előadásokból befolyt jövedelemhez számítani nem lehet.