Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam IV. kötet (Budapest, 1906)

Döntvénytár, 93 hatalmazottja utján kívánja a váltónyilatkozatot tenni, a meghatalmazott által való aláirásnak esete ki van zárva, és igy D. P. felhatalmazása nem a váltó aláirására, hanem csak arra vonatkozott, hogy alperes kézjegye mellé odaírja alperes nevét annak a eléül, hogy a kézjegy az alperestől való. (1904 november 8-án 3740/904 sz. a.) A kir. Curia: A kir. tábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik, * ¥ — Váltónál a «néviró» nem tekinthető meghatalmazottnak. Dtár u. f. XXIII. 58. 62. Ha a váltóadós a váltót kifizette, de a váltót vissza nem kapta, ugy az elévülési határidő eltelte után csakis a váltó visszaadását, nem pedig a váltóösszeg letételét követelheti. Azonban a váltóhitelező a váltó kiadására nem kötelezhető végrehajtási kényszerrel, mert a végrehajtási törvény nem tartalmaz oly rendelkezést, mely azt a végrehajtási kényszert meghatározza, melyet a marasztalttal szemben a váltó ki nem adása esetére alkalmazni kell és az itélét szolgál bizonyságául annak, hogy a kereseti váltó az elfogadó által kiegyenlittetett. (Curia 1905 deczember 14. 1568/904. sz. a.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Mint kereskedelmi bíróság: A kir. törvényszék alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek adja ki a felperes elfogadói aláírásával ellátott 1896 augusztus 26-iki lejáratú váltót. A kir. törvényszék felperest elutasítja keresetének avval a részével, hogy az elsőrendű alperes a váltó kiadásának elmulasztása esetére a tőke és kamatának fizetésére köteleztessék. indokok: A váltó alapján felperessel szemben elsőrendű alperes volt a váltóhitelező. Nem vitás a felek közt, hogy felperes a váltót kiegyenlítette. Ebből következik, hogy elsőrendű alperes köteles volt a váltót felperesnek visszaadni. Habár a váltótörvény 39. §-ában foglalt rendelkezésére való