Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam IV. kötet (Budapest, 1906)

5* Döntvénytár. iratban foglalt halálesetre szóló ajándékozási szerződésben, aján­dékot adó báró A. L. nem a maga személyében vállal kötelezett­séget az ajándékozott összeg kifizetésére, hanem az okiratban meg nem nevezett örököseit kötelezte a hagyatékból leendő fize­tés teljesítésére ; tekintve tehát, hogy a fenforgó esetben a fize­tésre kötelezett félnek neve a közjegyzői okiratban kitéve nem lévén és az a hiány a felhívott törvényszakasz értelmében és azért mert az örökösök kilétének megállapítása a hagyaték eljárásra tartozik, egyéb közokirattal pótolható nem lévén, az A. a közjegyzői okirat a végrehajtás elrendelésének alapjául nem szolgálhat. (1905 május 8. 908/1905. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság végzésének a végrehajtás elrendelését tárgyazó része megváltoztattatik, a végrehajtás elren­delése az 1874 : XXXV. tcz. 113. §-ának e) pontja alapján meg­tagadhatnak nem találtatik. Indokok: A halál esetére tett ajándékozás alapulhat az örök­hagyónak egyoldalú akaratnyilvánításán, mely esetben mint más végakaratnyilvánitás az ajándékozó által bármikor visszavonható, mig annak érvényes volta és kielégítése a hagyományok módjára örökösödési eljárás utján intézendő el és alapulhat a megajándé­kozott személylyel kötött, ez által elfogadott, irásba foglalt szer­ződésen, mely esetben, ha feltételhez kötve nincs, az ajándékozót nyomban a megajándékozott fél adósává teszi, csak a teljesítés van oly időpontra tűzve, melyről bizonyos ugyan, hogy be fog következni, csak azt nem tudni, mikor. Az ilyen ajándék tehát nem képezi az örökös terhét, mint a hagyomány, hanem az örök­hagyónak terhe, mint bármely más adósság. Ebből következik, hogy a közjegyzői okiratba foglalt, feltételhez nem kötött, a meg­ajándékozott által elfogadott halál esetére tett ajándékozási szer­ződésben kötelezett ajándék, a hagyatéki eljárásra való tekintet nélkül azon módon érvényesíthető a hagyaték ellen, mint az örökhagyónak közjegyzői okiraton alapuló más adóssága. Mint­hogy pedig a végrehajtási kérvény az 1881 : LX. tcz. 14. §-ában megkivánt kellékeknek megfelel, ki kellett mondani, hogy a vég­rehajtási kérvény az 1874 : XXXV. tcz. 113. §-ának e) pontja alapján nem utasítható el. ¥ ¥

Next

/
Oldalképek
Tartalom