Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 98 Ez után a felszámolási kérelem kézbesítését követően a felperes 2002. június 5-én 2 535 293 Ft-ot az alperesnek átutalt. Az alperes a teljesítésről levélben is értesítette azzal, hogy a követelésével egyébként nem ért egyet. így a felperesi teljesítésre tekintettel a Fővárosi Bíróság a 3.Fpk.01-2002/000211/9. számú végzésével a felperessel szemben a felszámolási eljárást megszüntette. Ezt követően a felperes felszólító levelet küldött az alperesnek azzal, hogy az általa kifizetett összeg az alperest nem illette meg, azzal jogalap nélkül gazdagodott. A felperes a fuvardíjáról 384 997 Ft összegben állított ki számlát, amit azonban az alperes nem egyenlített ki. A fenti peren kívüli előzmények után a felperes a keresetében 2 920 290 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A fenti összegből 2 535 293 Ft-ot jogalap nélküli gazdagodás címén követelt vissza az alperestől, 384 997 Ft-ot pedig nemzetközi fuvarozási díj címén. A keresete jogalapjaként a Ptk. 361., 499., és 514. §-át jelölte meg. Hivatkozott arra, hogy a fuvarozás során az úti okmányok helytelen kiállítása nem az ő hibájából történt, hanem azt az alperes helytelen tájékoztatása okozta. Ezért az alperes az áru magyarországi vámkezelésével, raktározásával, belföldi forgalomba helyezésével és egyéb módon felmerült többletköltségeit nem háríthatja át, ezt meghaladóan pedig a fuvardíjat sem fizette ki. Hivatkozott arra is, hogy az alperes az összegszerűségében 2 535 293 Ft-ban megjelölt kára elemeit nem igazolta, nem számolt el az áru magyarországi értékesítése során hozzá befolyt bevétellel, holott a kára ezzel csökkenhetett. Alapjában azonban azt nem ismerte el, hogy az alperes által megjelölt kár okozati összefüggésben lenne az ő részéről kártérítésre alapot adó magatartással. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezését több jogi érvre való hivatkozással is előterjesztette, melynek keretében alapvetően arra hivatkozott, hogy az indokolatlan többletköltségét a felperes szakszerűtlen eljárása okozta, míg a fuvardíj követelés elévült. A Vas Megyei Bíróság a G.40.016/2005/6. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A Győri ítélőtábla a Gf. II. 20 248/2005/6. számú végzésével az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú végzés indokolása szerint a megyei bíróság a hivatkozott ítéletében helyesen állapította meg, hogy a felperes az áru továbbításának megfelelő megszervezése, az útvonal helyes kiválasztása körében nem a tőle, mint nemzetközi közúti árufuvarozással foglalkozó szakcégtől elvárható módon járt el, így az eredeti fuvarfeladat csak jelentős, előre nem látható kiadásokkal lett volna teljesíthető. Az indokolás szerint a CMR Egyezmény 14. Cikk 1. pontja, illetve a Ptk. 494. § (1) bekezdése szerinti fuvarozási akadályt tehát a Ptk. 493. § (1) bekezdésébe ütköző felperesi eljárás idézte elő. Az alperes ebben a körben kötelezettségszegést nem követett el, miután ugyanis ország 1-ből ország 2-be, tehát az Európai Unión belüli fuvarozásra adott megbízást, illetve egyáltalán azt sem kellett felismernie, hogy e körülménynek a fuvarfeladat teljesítése szempontjából egyáltalán jelentősége van.