Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

99 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések Azt pedig a peradatok nem támasztották alá, hogy a felperes kifejezetten felhívta volna az alperes figyelmét az Európai Unió területének elhagyásával történő árutovábbításra és ennek következményeire, költségeire. Az ítélet szerint az eredeti fuvarmegbízás a konkrét esetben a fuvarozási akadály elhárításával nem vitásan akkor lett volna teljesíthető, ha az ország 2-be való belépéshez szükséges vámköltségeket kifizetik. így, mivel a fuvarozási akadály a korábban kifejtettek szerint a felperesnek felróhatóan következett be, ezeket a költségeket a CMR Egyezmény 16. Cikk 1. pontjából következően a felperesnek kellett volna viselnie. A peradatok szerint az alperes azonban az adott helyzetben nem az eredeti fuvarfeladat teljesítésére adott utasítást (a felperes önként a vámköltségeket nem fizette meg), hanem a CMR Egyezmény 14. Cikk 2. és 12. Cikk 1. pontjának megfelelően a kiszolgáltatásra előírt helyet megváltoztatva az árut Magyarországon rakatta le. Ez a rendelkezés azonban a bíróság szerint, a felperes téves álláspontjával ellentétben, nem egyszerűen az alperes gazdasági célú döntése volt, hanem a felperes felróható magatartása folytán bekövetkezett fuvarozási akadály következményeinek elhárítása, vagyis a Ptk. 340. § (1) bekezdése szerinti kárelhárítás körében tett intézkedésnek tekinthető. Rámutatott a bíróság arra, hogy a kárelhárítás, kárenyhítés célja pedig nem az, hogy a károkozót a kártérítési felelőssége, a helytállási kötelezettsége alól részben, vagy egészben mentesítse. Tehát pusztán azért, hogy a károkozó fél kártérítési kötelezettségének mértéke mérséklődjék, a károsulttól a Ptk. 340. § (1) bekezdése alapján a saját érdekeivel ellentétes gazdasági döntések meghozatala nem várható el. Továbbiak a jogesetről Az előzőeken túl érdemes kiemelni az ítéletből, hogy természetesen a kárelhárítás körében tett intézkedések a károkozó helytállási kötelezettségét nem súlyosbíthatják. Erre figyelemmel a konkrét esetben az alperes az áru Magyarországra való behozatalával kapcsolatban szükségképpen felmerült költségek megtérítésére kizárólag annyiban tarthat igényt, amennyiben azok nem haladják meg azt a többletköltséget, amely az eredeti fuvarmegbízásnak a fuvarozási akadály bekövetkezte utáni teljesítése (vagyis az osztrák vámköltségek megfizetése) esetében merült volna fel. Az előzőekben írtakra tekintettel a másodfokú bíróság előírta a megyei bíróságnak, hogy a megfelelő elszámolás érdekében „szükség szerint vámszakértő igénybevételével" tisztázni kell azt, hogy a perbeli időpontban milyen összeget tettek ki az adott áru ország 2-be való bevitele folytán felmerült többletköltségek. Ezek után a megismételt eljárásban a megyei bíróság az ítélőtábla iránymutatásának megfelelően járt el, és beszerezte (...) eseti vámszakértő szakvéleményét. A benyújtott szakvélemény szerint a vizsgálat alá vont vámeljárás az Egységes Árutovábbítási Eljárásról szóló Egyezmény hatálya alá tartozó árutovábbítás. Az Egyezményt a 83/1996. (VI. 14.) Korm. rendelet hirdette ki, a rendelkezései Magyarország tekintetében 1996. július l-jétől érvényesek. Az eltelt időszakban az Egyezményt az Egységes Árutovábbítási Eljárás EK-EFTA Vegyes Bizottsága többször módosította. Az EK-EFTA Vegyes Bizottság 1/2000. számú határozata az egységes árutovábbítási eljárás végrehajtási szabályait alapvetően érintette. Ezen hatá-