Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)
97 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések cégét, ...-t jelölte meg. Az alperes az árut a társcége által ország 2-ből ország 3-beli megrendelő partnere részére kívánta továbbszállítani reklámjelleggel. Az alperes az áru kiszolgáltatásának időpontját legkésőbb 2001. július 31. napjában jelölte meg a fuvarmegrendelésen azzal, hogy a fuvardíj fizetési határidőt 30 naptári nap alatt vállalja. A fuvarmegrendelést az alperes részéről tanú 1 intézte a felperesi ügyintéző tanú 2-vel. Az előzetes telefonegyeztetést követően a felperes részéről 2001. július 24-én történt árajánlat telefaxon az alperes részére. Az árajánlatban a felperes feltüntette a megrendelés ország 1 -beli város 1 és város 2 - ország 2 - magyar határ viszonylatát. Tanú 2 előadta, hogy a felperesnek nem volt készenlétben olyan kamionja, amely magyar kamionként az árut ország 1-ből közvetlenül ország 2-be szállíthatta volna, ezért a fuvar teljesítésével a felperes egy vele üzleti kapcsolatban álló másik fuvarozót bízott meg. Ez a fuvarozó arra a járműre, amellyel a fuvarozást bonyolította, nem rendelkezett ország 2-beli engedéllyel, ezért a feladatot úgy kívánta megoldani, hogy az árut először Magyarországra hozza és onnan viszi ország 2-be. Tanú 2 szerint jelezték az alperesnek, hogy az áru nem közvetlen úton kerül az ország 2-beli rendeltetési helyére, hanem Magyarországon keresztül. A tanú hivatkozott arra, hogy az alperesnek ezzel a megoldással szemben nem volt ellenvetése. Az előzőekkel szemben az alperes részéről eljáró tanú 1 azt állította, hogy a felperes ügyintézője, tanú 2 nem jelezte, hogy az árut csak Magyarországon keresztül lehet ország 2-be eljuttatni. Ugyanakkor az alperes fuvarozási megrendelője egyértelműen ország 1 - ország 2 útvonalra szólt. A fuvarozási okmány ország l-ben az alperessel kapcsolatban nem álló speditőr cég által úgy került kiállításra, hogy az áru rendeltetési helyeként Magyarország város 3-at tüntették fel. A fuvarozási okiratnak megfelelően a felperes megbízott fuvarozója az árut behozta Magyarországra, és innen kísérelte meg ország 2-beli rendeltetési helyre vinni. A magyarországi kerülővel azonban az áru megszűnt az Európai Unión belül szállított árunak lenni, ezért az ország 2-beli vámszervek nem engedték be ország 2 területére. Ezt követően az áru Magyarországon is csak úgy maradhatott, ha a vámkezelése megtörténik. A felperes minderről értesítette az alperest, miután nem mutatkozott megoldás az áru ország 2 területére való azonnali továbbítására, az árut az alperes Magyarországon 2001. július 31-én átvette. Az árut a magyar vámhatóságok lefoglalták, vámraktárba helyezték, majd a peres felek egyeztetését követően az alperes úgy rendelkezett, hogy az áru Magyarországon kerüljön lerakásra. Ezek után az árut az alperes Magyarországon vámkezeltette, ezzel, továbbá a raktározással és a gépjárművek belföldi forgalomba helyezésével költségei merültek fel. Hivatkozása szerint az eltelt időre tekintettel az ország 3-beli partner részéről már érdekmúlás következett be, ennélfogva az árut már nem lehetett ország 3-ba szállítani. Az alperes álláspontja szerint a többletköltségei okozója a felperes volt, ezért a 2 362 080 Ft megállapított költségeiről 2001. augusztus 31-én számlát állított ki a felperesnek, amit azonban a felperes nem egyenlített ki. Erre tekintettel az alperes felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmet nyújtott be a felperes ellen a Fővárosi Bíróságon.
