Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Sl 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések 4.4. A CMR Egyezmény 9. Cikkéhez kapcsolódó bírói döntések BDT2004. 1002. Önmagában az a körülmény, hogy a fuvaroztatóval jogviszonyban álló kötelezett nem maga végzi a fuvarozást, még nem értékelhető akként, hogy a felek között szállítmányozási szerződés jött létre. A fuvarozási és szállítmányozási szerződés elhatárolásánál annak van döntő jelentősége, hogy szállítmányozási szerződésnek csak az a megállapodás minősülhet, melyben a kötelezettség a küldemény továbbításához szükséges fuvarozási vagy egyéb - szintén a küldemény továbbítása érdekében létrejövő - szerződés megkötésére, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendők (ún. reálcselekmények) elvégzésére vonatkozik. A szállítmányozó nem a fuvarozás elvégzésére, hanem a megfelelő fuvarozó kiválasztására és a fuvarozási szerződés megkötésére köteles. Amennyiben azonban a szállítmányozó - az önbelépés lehetőségével élve - a fuvarozást maga végzi, úgy a fuvarozás körében bekövetkezett kárért fuvarozó módjára felel (CMR 9. Cikk 1). A perbeli tényállás, a jogvita lényege Amint azt az alperes a fellebbezésben megismételte, a szerződés megkötéséhez vezető tárgyalások során a felperes részéről C. L. járt el. Változatlanul tagadta, hogy a felrakás időpontjában Németországban tartózkodott volna. Tagadta azt is, hogy a felperestől értesítést kapott a fuvarozás alatt keletkezett problémáról. A jogalapot illetően hangsúlyozta, hogy a fuvarozó által kiállított CMR fuvarlevél, valamint a feladó nyilatkozata egybehangzó volt a tekintetben, hogy az áru súlya csak 2800 kg volt. A túlsúlyra vonatkozó állítással kapcsolatban felvetette annak lehetőségét, hogy a fuvarozó nemcsak az alperessel kötött szerződés szerinti, hanem más feladótól származó árut is fuvarozott. Ebben a körben aggályosnak tartotta, hogy a fuvarozó csak a felrakóhelyről történt távozást követően megtett nagy kitérő után végeztetett mérlegelést. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a fenti körülményeket figyelmen kívül hagyta a bizonyítékok mérlegelésénél. Megjegyezte, hogy a fuvarozó, illetve a felperes szerződésszegő magatartása az alperesnek kárt okozott, mivel az alperesnek kellett kifizetnie a raktározási, rakodási, valamint a raktárból való elfuvarozás költségeit. Az iránymutató bírói értelmezés lényege Mivel a fuvarozó a fuvarlevelet az áru fuvarozásra történő felvételekor megjegyzés nélkül aláírta, ezért annak bizonyítása a fuvarozó - és ebből következően a jelen perben a fuvarozóval jogviszonyban álló felperes - kötelezettsége, hogy az alperes szerződéses partnere által felrakott áru tényleges súlya meghaladta a fuvarlevélbe bejegyzett súlyt. Ennek bizonyítására azonban az áru azonosításához szükséges adatokat nem tartalmazó mérlegjegy nem elégséges, ezért le kell folytatni az előzőek szerinti bizonyítást. Csak a felperest terhelő bizonyítás eredményessége esetén kerülhet majd azután sor a CMR Egyezmény 7. Cikk 1. pontja szerinti jogkövetkezmény alkalmazására.