Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 76 2001. április 19-én a ... rendőrkapitányság nyomozó alosztálya 1551/2001 Bü. szám alatt a nyomozást megtagadó határozatot hozott a Z. Bt. képviselője által tett feljelentés vonatkozásában. Az indoklásból kitűnik, hogy a Z. Bt. M.-en 60 bála tollat, majd K.-n újabb 61 bála tollat rakodott fel. G. I. gépkocsivezető ennél a ... felrakásnál nem volt mindvégig jelen, mivel az áruhoz tartozó okmányokkal kapcsolatos ügyintézés céljából az F. Kft. irodájába ment, és mire visszatért a kamionhoz, a rakodást már befejezték, így nem volt alkalma tételesen átszámolni a rakományt, és e nélkül írta alá az áru átvételét igazoló okmányokat. Ezt követően tankolni ment L.re, majd B.-re 22 órakor érkezett vámkezelésre. A szerelvényt az őrzött kamionparkolóban hagyta, és hétfőn reggel vámkezelték az árut. Az indoklás szerint megállapítható, hogy sem a vámkezelés előtt, sem utána nem került ki a raktérből áru, mivel a vámkezelés előtt őrzött parkolóban volt a kamion, a németországi lerakodáskor pedig a vámzár sértetlen volt. 2001. augusztus 31-én az alperes 4 760 142 Ft-ot utalt át a P. Kft.-nek, melynek számláján ezen összeget jóváírták. 2001. december 20-án az alperes felszólította a felperest 4 760 142 Ft áruhiány miatti kár megtérítésére a perbeli fuvarozással összefüggésben. 2002. január 10-i levelében a felperes közölte az alperessel, hogy a fuvarfeladatot a felperes megbízásából végrehajtó fuvarozónál az áru feladására súlyjegyzék alapján került sor, a bruttó súly ellenőrzését a feladó nem kérte. Bár a CMR a bálák darabszámát is feltüntette, ez nem a feladott csomagolási egységek, a kötegek számát, hanem az azokon belüli darabszámot jelentette, ezt viszont, lepántolt kötegek lévén szó, a fuvarozó nem ellenőrizhette. Az áru fémpántolt egységcsomagokban, kötegekben volt, melyek egyenként 5, 7 légtelenített tollal teli bálát tartalmaztak, kb. 300 kg nettó súlyú tollban. A felrakott kötegek súlya és a pántolás miatt a szállítás során az egységcsomagot nem lehetett megbontani, vagy mozgatni, csak a címzett kibontása után állapították meg, hogy melyik kötegből hány bála hiányzik, de maguk a felrakott csomagolási egységek, kb. 20 köteg nem voltak sérültek, és egyik sem hiányzott. Hivatkozott rá, hogy az 1971. évi 3. tvr.-rel (a továbbiakban: CMR Egyezmény) kihirdetett nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló egyezmény 8. Cikkének 1. aj és b) pontja szerint a fuvarozó kötelezettségét az árudarabok számára, jelére és sorszámára vonatkozó és a fuvarlevélben bejegyzett adatok és az áru és a csomagolás külső állapotának vizsgálata határozza meg. A címzett német nyelvű jegyzőkönyvéből az derül ki, hogy az egységcsomagok megbontása után fedezte fel az áruhiányt, azt a fuvarozóval nem ismertette el, és csak a CMR-en tett áthúzással jelezte, így nincs bizonyítva azt sem, hogy a bálák közül hány darab hiányzott. A CMR Egyezmény 8. Cikkének 3. pontja szerint az áru bruttó súlyának és az árudarabok tartalmának ellenőrzése a fuvarozónak csak akkor feladata, ha a feladó ezt külön kéri, és e tényt a fuvarlevélbe be kell vezetni. A jelen esetben tehát a fuvarozó csak a csomagolási egységek, azaz a kötegek darabszámának hiányáért, illetve csomagolásuk megsérülése esetén felelne az áruhiányért, de a belső csomagolási egységek, a bálák mennyiségi hiányáért nem felel. A kötegek 200-350 kg-os légmentes kötegek voltak, azt targonca segítségével gurították fel a pótkocsi platójára. A tollból több bálát összepréseltek, ez adott ki egy