Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti áruf uvarozás - CMR 74 Az előzőek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a megfelelő őrizet nem volt igazolt, és a felperes súlyosan gondatlanul járt el az áru kezelése kapcsán, ezért teljes kártérítés fizetésére köteles. A bíróság utalt rá, hogy a V. Rt. 2005 februárjában kibocsátott igazolása az abban szerepelő 2002 és 2003-as időpontokra tekintettel a perben értékelhetetlen bizonyíték. A perben feltárt adatokra tekintettel az elsőfokú bíróság az elveszett áru értékét kellően tisztázottnak találta. A késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezése a CMR Egyezmény 27. Cikke 1. pontján alapszik, mely szerint a rendelkezésre jogosultat a kártérítés összege után kamat illeti meg, ez az évi 5%-kal számított kamat attól az időponttól esedékes, amikor az írásbeli felszólamlást a fuvarozóhoz elküldték, vagy ilyen felszólamlás hiányában attól a naptól, amikor a keresetet megindították. A CMR Egyezmény 30. Cikke 2. pontja szerint, ha a címzett és a fuvaros együttesen vizsgálta meg az áru állapotát, a vizsgálat eredményével szemben bizonyításnak csak akkor van helye, ha a hiány, vagy sérülés külsőleg nem ismerhető fel, és ha a címzett a megvizsgálás napjától számított 7 napon belül fenntartását írásban közölte a fuvarossal. K. tanú vallomásából megállapítható, hogy a lerakáskor az áru mennyiségét egyáltalán nem vizsgálta, mivel álláspontja szerint azt az áru átvételekor kell ellenőrizni. Elismerte, hogy vele a lerakók közölték, hogy valami problémájuk van, de nyelvi nehézségek miatt csak a hiányra való utalást értette, ezért a jegyzőkönyvet nem volt hajlandó aláírni. Az előzőekből kitűnik, hogy a címzett felkérte a fuvarost az áru mennyiségi vizsgálatára, aki abban nem volt hajlandó közreműködni, és az áru mennyiségi vizsgálatára vonatkozó jegyzőkönyv aláírását a nyelvi nehézségeire hivatkozva tagadta meg. A CMR-ben feltüntetettekre és a fenti körülményekre tekintettel az elsőfokú bíróság úgy tekintette, hogy a címzett az áru átvételekor a hiány miatt felszólamlással élt, tehát a felszólamlás időpontját a kiszolgáltatás napjában, 2001. február 28-ában határozta meg, és a korábbiakra tekintettel ezt tekintette a kamatfizetés kezdő időpontjának. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A CMR Egyezmény 30. Cikke 2. pontja szerint, ha a címzett és a fuvaros együttesen vizsgálta meg az áru állapotát, a vizsgálat eredményével szemben bizonyításnak csak akkor van helye, ha a hiány, vagy sérülés külsőleg nem ismerhető fel, és ha a címzett a megvizsgálás napjától számított 7 napon belül fenntartását írásban közölte a fuvarossal. K. tanú vallomásából megállapítható, hogy a lerakáskor az áru mennyiségét egyáltalán nem vizsgálta, mivel álláspontja szerint azt az áru átvételekor kell ellenőrizni. Elismerte, hogy vele a lerakók közölték, hogy valami problémájuk van, de nyelvi nehézségek miatt csak a hiányra való utalást értette, ezért a jegyzőkönyvet nem volt hajlandó aláírni. Az előzőekből kitűnik, hogy a címzett felkérte a fuvarost az áru mennyiségi vizsgálatára, aki abban nem volt hajlandó közreműködni, és az áru mennyiségi vizsgála-