Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 68 E csomagolás az utóbbi évtizedben használatoshoz képest lényegesen kisebb költségkihatású, viszont a törékeny áruféleségeknek nem nyújt a magasabb szintű követelményeket kielégítő csomagolással azonos védelmet. Az előzőekből következett, hogy a perbeli esetben alkalmazott csomagolás tehát az áru sérülése vonatkozásában kockázati tényezőket rejt magában, és mivel mindez vételár, illetve érték vonzatú, ezért a kockázati tényezők elvileg a fuvarozóval szemben a feladót, illetve a megrendelőt terhelik. Ilyen formán az adott csomagolási-rakodási módozatból szinte szükségszerűen keletkező - de csak a szokásos mérvű töréskár mellett a fuvarozóval szemben sikeresen kártérítési igénnyel nem is lehetett volna fellépni. Lényeges tényállási elem, hogy a perbeli esetben azonban rendkívül nagymértékű volt a töréskár, ami a választott csomagolással a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint már nem hozható teljes egészében összefüggésbe, hanem fuvarozási rendellenességre mutat. A perben e fuvarozási rendellenesség fennállását igazolta az alperes részéről eljárt gépkocsivezető nyilatkozata is, amely szerint a fuvarozási útvonal egyik - mintegy 10 km-es - szakaszán a 40 km-rel való közlekedés is rendkívüli igénybevételt jelentett. Ezt a ténybeli körülményt a Legfelsőbb Bíróság az alperes terhére értékelte két okból: Egyrészt azért, mert amennyiben a gépkocsivezető a választott útvonal szóban levő hiányosságait ismerte, úgy éppen a törékeny küldeményre való tekintettel azt el kellett volna kerülnie. Másrészt pedig, ha erre nem volt mód, úgy a gépkocsi sebességét a minimálisra kellett volna csökkentenie. A perbeli esetben keletkezett nagy töréskár azt mutatja, hogy a gépkocsivezető nem így járt el, tehát a bíróság mérlegelése szerint a kár nem függ össze teljes egészében a csomagolás milyenségével. Az előzőeken túlmenően a Legfelsőbb Bíróság azt is az alperes terhére értékelte, hogy a CMR 30. Cikke alapján nem vett fel szabályos, mindenre kiterjedő jegyzőkönyvet a kiszolgáltatás alkalmával. Mivel az ügyben a felperest ért kárt a biztosító 50%-ban megtérítette, a felperes már csak 50% erejéig indíthatott volna keresetet. Mindazonáltal a fennmaradó 50%-nak azonban a felperes csak a felét követelte módosított keresetében, vagyis a kár 25%-át. A perben érvényesített kárhányad a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint megfelel az előzőekben kifejtetteknek, ezért a módosított keresetnek helyt adott, és az alperest a teljes kár 25%-ának a megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. III. 31 207/1989. sz.) Továbbiak a jogesetről Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás alapján ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert azt állapította meg, hogy a sérülés a szabálytalan rakodásra és a csomagolás hiányosságára vezethető vissza. Ezt az indokolást alátámasztotta az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet szakértői véleménye is. Az ítélet ellen fellebbező felperes az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperesnek a módosított kereset szerinti marasztalását kérte. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az 1971. évi 3. tvr.-tel közzétett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 8. Cikkében foglaltak előírják, hogy a fuvarozónak a csomagolás külső