Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 46 A fenti Cikk l. pontja vitán felül kedvező helyzetbe hozza a fuvarozót. Volt idő, amikor a magyar gazdálkodó szervezetek között a jegybanki alapkamat kétszerese volt érvényesíthető késedelmes fizetések esetében - ami meghaladta az évi 50%-ot -, addig ennek tizede a CMR szerint a kártérítés (ami nyomban esedékes!) után követelhető kamat. Még a Ptk. szintjére leszállított kamat is általában meghaladja a fenti maximális kamatkövetelést. A gyakorlatban ez akkor szokott furcsa helyzeteket teremteni, amikor a fuvaroztató - az egyébként jogos fuvardíjakból - a bekövetkezett kárra hivatkozással tart vissza összegeket a fuvardíjak kiegyenlítésénél. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy a visszatartott fuvardíj, mint pénzkövetelés, lényegesen magasabb %-ban kamatozva valósággal felemészti az eredetileg kárügy miatt érvényesíteni kívánt követelést. Ha például egy fuvaroztató 500 kg totálkáros árura tekintettel visszatart 1 000 000 Ft fuvardíjat, több hibát is elkövet. Először is 500 kg áru károsodása után lényegesen kevesebb a maximálisan érvényesíthető kártérítési igény. Jelentkezik tehát az első pillanattól egy, a maximálisan érvényesíthető kártérítési igény feletti fuvardíjtartozás, ami a Ptk. szerinti törvényes évi kamattal fizetendő meg. Lesz tehát, ha a felek több évig vitatkoznak azon, hogy a fenti kárügyben fennáll-e a fuvarozó kártérítési felelőssége. Egy olyan kiszámítható időpont, amikor a Ptk. szerinti kamat „megeszi" a CMR szerinti kamatot, és onnantól kezdve a fuvarozói kártérítési felelősség alapján fizetendő tőkét emészti fel. Figyelemmel arra, hogy a fuvarozás után inkább 3-4 év múlva születnek jogerős ítéletek, a fenti kamatkülönbségből a fuvaroztatók számára komoly meglepetések adódhatnak. A fenti CMR cikk 2. pontja a gyakorlatban kevés vitára ad okot. Még a kötött devizagazdálkodás keretei között is mód volt, valamely devizaösszeg helyi valuta ellenértéke erejéig érvényesíteni a fuvarozóval szembeni kártérítési igényt. A kötött devizagazdálkodás keretei között legfeljebb az okozhat gondot a fuvarozó számára, ha az adott országban a kártérítést csak hivatalosan beváltott keményvalutából lehet kifizetni, miközben az adott helyi fizetőeszköz árfolyamát mesterségesen magasan tartják. 3.17. Amikor szerződésen kívüli károkozás alapján felel a fuvarozó (CMR Egyezmény 28. Cikk) „28. Cikk 1. Ha a jelen Egyezmény hatálya alá eső fuvarozás során bekövetkezett elveszés, megsérülés vagy késedelem - az alkalmazandó jog szerint - szerződésen kívüli követelés alapjául szolgál, a fuvarozó hivatkozhat a jelen Egyezménynek azokra a rendelkezéseire, amelyek felelősségét kizárják, vagy a fizetendő kártérítést meghatározzák, illetve korlátozzák.