Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

31 3. A CMR Egyezményről 3.4.2. Az általános mentesülés esetkörei (CMR Egyezmény 17. Cikk 2.) „17. Cikk 2. A fuvarozó mentesül azonban a felelősség alól, ha az elveszést, a megsérülést vagy a késedelmet a rendelkezésre jogosult vétkessége, a rendelkezésre jogosultnak a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető utasítása, az áru sajátos hibája, vagy olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem állott módjában elhárítani. " A fenti szövegrész mutatja a CMR Egyezmény szerinti fuvarozói felelősség igényét. A CMR Egyezmény nem vétkességi alapon nyugvó fuvarozói felelősséget állapít meg. Nem tesz kísérletet valamilyen elvárható magatartás tanúsításának esetében történő mentesítésre, hanem konkrét, a fuvarozó működési körén kívül eső, taxatíve meghatározott okokból bekövetkező károk esetére mentesíti a fuvarozót a felelősség alól. Az első mentesülési ok, ha a rendelkezésre jogosult vétkessége állapítható meg a kár bekövetkezésének okaként. Ez a gyakorlatban igen tág mentesülési ok, a fuvarlevélbe bejegyzésre kerülő adatok közlésétől a fuvarfeladat teljesítésével kapcsolatos minden intézkedésig. A második mentesülési ok, ha a rendelkezésre jogosult utasítás állapítható meg a kár okaként, de ehhez még annak a feltételnek is teljesülnie kell, hogy a rendelkezésre jogosult utasítása ne legyen visszavezethető a fuvarozó vétkességére. A fuvarozó vétkessége sem nyer meghatározást az Egyezményben, a jogalkalmazó e jogintézményt illető felfogása, az alkalmazandó mögöttes jog érvényesül. A fuvarozót mentesítheti például a kártérítési felelősség alól szabályozott hőmérsékleten fuvarozandó áru esetében, ha az utasítás olyan hőfokon való fuvarozásra szól, amely hőfok az áru károsodásához vezet. A fuvarozó vétkességére visszavezethető például egy károsodáshoz vezető utasítás, ha a fuvarozó a rendelkezésre jogosulttal téves információt közöl a lerakóhelyen tapasztaltakról, és a rendelkezésre jogosult emiatt visszafordítja az árut, ami az így megnövekedő fuvarozási időtartam alatt jelentkező behatások következtében károsodik. A harmadik mentesítő körülmény, az áru sajátos hibája, igen tág körben alkalmazható. Konkrét esetben szakértői szakvélemény dönti el, hogy ez a mentesülési ok valóban fennáll-e. Annyit el lehet általánosságban is mondani, hogy ilyen esetben a mentesüléshez kell a kár és a fuvarozás végrehajtása közötti okozati összefüggés hiánya, szükséges az áruban kimutatható valamilyen rendellenesség, és végül: ennek a rendellenességnek okozati összefüggésben kell állnia a bekövetkezett árukárral. A negyedik mentesülési ok az olyan körülmény, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem állott módjában elhárítani. Ez is igen tág körben értelmezhető mentesülési ok. Hangsúlyozni kell, hogy nem a működési körön kívüliséggel, és nem az objektíve elháríthatatlansággal operál az Egyezmény. Nem is a vis major fennállása kell a mentesüléshez. Ugyanakkor a gyakorlatban nagyon ritkán alkalmazható ez a kimentés, nem csak a később sorra kerülő bizonyítási teher miatt. Például az első olvasásra jó kimentési esélyt kínáló idegen hibás baleset sem elég a mentesüléshez. Nem elég ugyanis, hogy a másik fél legyen a hibás. Az is kell, hogy