Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 176 4.16. A CMR Egyezmény 32. Cikkéhez kapcsolódó bírói döntések BDT2005. 1215. Amennyiben az adós a felszámolási eljárás megindítása után kifejezetten a fizetésképtelenség megállapításának elkerülése érdekében jogfenntartással kifizeti a hitelező követelését, eljárását nem lehet a tartozás elismerésének tekinteni (CMR 32. Cikk). A perbeli tényállás, a jogvita lényege 2001. július 25-én az alperes fuvarmegbízást adott a felperesnek, két személygépkocsi és kilenc raklap reklámáru Angliából az ausztriai D.-ba való fuvarozására. Megbízásában az áru kiszolgáltatásának napját legkésőbb 2001. július 31-ében jelölte meg. A perbeli felperes a fuvarozás teljesítésével egy másik fuvarozót bízott meg, aki osztrák engedéllyel nem rendelkezett. Ez a felperes által megbízott fuvarozó a feladatot ezért úgy kívánta megoldani, hogy az árut először Magyarországra, majd onnan Ausztriába fuvarozza. A fuvarlevélen az áru rendeltetési helyeként M.-et tüntették fel. A felperes által megbízott fuvarozó az árut Magyarországra behozta, és innen kísérelte meg a rendeltetési helyére vinni. A magyarországi kerülővel azonban az áru megszűnt Európai Unión belül szállított árunak lenni, ezért az osztrák vámszervek nem engedték be Ausztriába. A peres felek egyeztetése után az alperes úgy rendelkezett, hogy az árut Magyarországon rakják le, majd Magyarországon vámkezeltette, és a gépkocsikat Magyarországon forgalomba helyeztette. Az alperes az előzőekkel kapcsolatban felmerült 2 362 080 Ft többletköltségéről számlát állított ki, melynek esedékességét 2001. szeptember 30-ában jelölte meg. Mivel a felperes a számlát nem egyenlítette ki, az alperes 2002. január 14-én az F.-i Bírósághoz felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmet nyújtott be. A felszámolási kérelem kézbesítését követően a felperes 2002. június 5-én 2 535 293 Ftot az alperesnek megfizetett azzal, hogy a követelést nem ismeri el. A fenti előzmények után a felperes keresetében 2 535 293 Ft megfizetésére kérte az alperest jogalap nélküli gazdagodás címén kötelezni. Keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes követelését nem ismerte el, a kérdéses összeget csak a felszámolási eljárás elkerülése érdekében fizette ki. Kérte a fenti összegen felül az alperest 384 997 Ft fuvardíj, összesen 2 920 290 Ft és járulékai megfizetésére kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes fuvarozási díj követelése elévült. Hivatkozott arra, hogy a jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett kereset azért nem helytálló, mert köztük jogviszony volt, és erre tekintettel a felperes jogalap nélküli gazdagodásra nem hivatkozhat. A perbeli tényállás alapján az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperes a 384 997 Ft fuvardíjról a számlát 2001. augusztus 30-án