Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

177 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések állította ki, ezt követően 2002. július 11-én felszólító levelet küldött az alperesnek, melyet az alperes 2002. szeptember 20-án vett át. A CMR Egyezmény 32. Cikk 1. pontja szerint az egyezmény hatálya alá eső fuvarozáson alapuló igények egy év alatt évülnek el. A 3. pont szerint az elévülési idő szüneteltetésére az ügyben eljáró bíróság joga érvényes. Ugyanez érvényes az elévülési idő megszakítására is. A Ptk. 504. § (3) bekezdése szerint a fuvarozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt elévülnek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes számlájának esedékessége 2001. szeptember 7. napja volt, az elévülési idő ennek alapján 2001. szeptember 8-án megkezdődött és 2002. szeptember 8-án a követelés elévült. A felperesnek 2002. szeptember 8-ig kellett volna megküldenie az alpereshez a teljesítésre vonatkozó írásbeli felszólítást. A felperes felszólító levelének kelte az egyéves határidőn belül van ugyan, de a tértivevény szerint az alperes a felszólítást 2002. szeptember 20-án vette át, az elévülés már ezt megelőzően bekövetkezett. A jogalap nélküli gazdagodás szabályait az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem lehet alkalmazni, mert az alperes követelésének jogcíme volt, az szerződésből eredő kárigénynek tekinthető. A felperes ezt a követelést kiegyenlítette, ezért az alperes jogalap nélküli gazdagodása nem merülhet fel. Az ítélet ellen a felperes jelentett be - lényegében alaposnak bizonyult fellebbezést. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A CMR 32. Cikkének minden rendelkezése a fuvaroztatónak a fuvarozóval szembeni igényeire és ezen igények elévülési határidejére vonatkozik. A CMR-ben nincsenek részletes szabályok arra nézve, hogy a fuvarozó az igényét milyen módon, milyen kötöttségek mellett érvényesítheti a fuvaroztatóval szemben, nem tartalmaz a feladó díjfizetési kötelezettségére, illetve annak megszegésére vonatkozó rendelkezéseket. Ezért a CMR 32. Cikkének 3. pontja az irányadó, amely általánosságban utal az elévülés körében az eljáró bíróság jogára. A perbeli tényállásból az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelően azt, hogy a felperes a felszámolási eljárásra tekintettel fizetett az alperesnek 2 535 293 Ft-ot, és nem a fuvarozási jogviszony keretében. Közelebbről az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a bizonyított tényt, hogy a felperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a fizetés csak a felszámolási eljárásra tekintettel történik, a tartozást nem ismeri el, és az összeget később vissza fogja követelni. Továbbiak a jogesetről A felperes kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és az alperest 2 920 290 Ft, ennek törvényes kamatai és a perköltség megfizetésére kötelezze. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, azonban ennek eredményét teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Arra hivatkozott, hogy a CMR kötelezően alkalmazandó szabályai szerint az elévülési idő egy év, az elévülés a fuvarozási szerződés megkötésétől számított 3 hónap elteltével kezdődik, azaz a perbeli esetben az elévülés 2002. október 24-én következett volna be. Az elévülést megszakította a felperes 2001. július 11-i keltezéssel írt felszólító