Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)
Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 142 A perbeli tényállás szerint az alperes nem elvesztette az árut, hanem azt sérülten szolgáltatta ki. Erre a CMR Egyezmény 25. Cikke ad szabályozást. Ez azonban nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint az áru megsérülése esetén a fuvarozó által fizetendő kártérítést meghaladóan a fuvarozó fuvarozási díjra ne tarthatna igényt. Ilyen jellegű rendelkezést a 23. Cikk sem tartalmaz késedelmes teljesítés esetére. Ennek megfelelően a bíróság nem osztotta azt a felperesi álláspontot, mely szerint az alperes a fuvardíjra eleve a késedelmes teljesítés, illetőleg az áru sérült volta miatt ne lenne jogosult. Továbbiak a jogesetről A keresetlevélhez csatolt iratokból az nem állapítható meg, hogy a felperest ért, a perben érvényesíteni kívánt kárösszegben, az alperest megillető fuvardíj elszámolásra került volna. Mindezekre tekintettel az 1971. évi 3. tvr. 25. Cikk 1. pontja, valamint 19. Cikke és 23. Cikk 5. pontja alapján a bíróság azt állapította meg, az alperesnek 1 029 406 Ft kártérítés fizetési kötelezettsége áll fenn a felperes felé. Ezen összegbe azonban beszámítandó a Ptk. 296. § (1) és (2) bekezdése alapján az 1971. évi 3. tvr. 1. Cikke szerinti fuvardíj. A fuvardíj 2005. augusztus 2. napjától vált esedékessé. Az alperes azt nem vitatta, hogy a kártérítés 2005. június 22-étől illeti meg a felperest. A felperesi követelés 2005. június 22-étől esedékes kamatával növelt összeg 2005. augusztus 2-áig bezárólag 1 045 884 Ft, ezen összegbe számolandó el az alperesi fuvardíj. Ennek megfelelően a bíróság 648 204 Ft és ezen összeg után 2005. augusztus 2. napjától járó kamat megfizetésére kötelezte az alperest. A kamat mértéke a Ptk. 301/A. § (2) bekezdésén alapul.