Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

133 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések Az egyébként eredménytelen fellebbezés folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság szerint a CMR Egyezmény a fuvarozási határidőt, az egyéb fuvarozási szabályzatoktól eltérően nem a távolság és az idő függvényében határozza meg, hanem a 19. Cikkében a gondos fuvarozó részére megengedhető időtartamot emeli fel követelményszintre. A perbeli esetben az 1987. november 10-i gépkocsi-kiállítást, a rakodást és indulást, mint tényt alapul véve, összevetve a gondos fuvarozás esetén szükséges időtartammal, az adott rendeltetési helyekre a küldemény kellő időben megérkezhetett volna. A késedelmet az idézte elő, hogy az alperes - az eredetileg nem kifogásolt, vagyis tudomásul vett - november 10-i indulási napot nem tartotta be. Továbbiak a jogesetről A fuvarozó alperes fellebbezett az ítélet ellen, és annak részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte, elsődlegesen arra hivatkozva, hogy a felperesi igényérvényesítés elkésett, a jogvesztés miatt már nem érvényesíthető (CMR 26. Cikk, 30. Cikk 3. pont). Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a CMR rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával a Ptk. vonatkozó rendelkezéseit alkalmazta, mely álláspontja szerint nem lehetséges. Hivatkozott arra is, hogy bár az ítélet indokolásából kitűnően a felperes a fuvarozási határidőt sem telexben, sem fuvarlevélen nem közölte, és a fuvarlevélben a fuvarozási határidő túllépéséhez fűződő különleges kiszolgáltatási érdek összegét nem jegyezte be, a bíróság mégis megállapította az alperes kártérítési felelősségét. A szállítmányozó felperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott a CMR 6. Cikke 2. bekezdésének f) pontjában foglaltakra, amely szerint a megegyezéses fuvarozási határidőt a fuvarlevélnek tartalmaznia kell, az adott esetben azonban nem volt megegyezés szerinti fuvarozási határidő, tehát nem volt mit bejegyezni a fuvarlevélbe, ezért nem áll fenn a CMR 7. Cikke 1. bekezdésének b) pontja szerinti feladói felelősség. A fellebbezés nem bizonyult alaposnak. A per anyaga és a fellebbezési tárgyalás alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felperes az 1987. november 4-i telexében november 10-ére rendelte meg a kamion kiállítását, pontosan meghatározva, hogy milyen küldeményt hová kell elfuvarozni. Az alperes a telexben foglaltakat tudomásul vette, nem merült fel ugyanis adat arra nézve, hogy az 1987. november 10-i kiállítást nem fogadta volna el. Minthogy az előzőekben kiemeltek szerint a CMR Egyezmény 19. Cikkében a gondos fuvarozó részére megengedhető időtartamot emeli fel követelményszintre, és a késedelmet az idézte elő, hogy az alperes - az eredetileg nem kifogásolt, vagyis tudomásul vett - november 10-i indulási napot nem tartotta be, megvalósult a fuvarozói késedelem. Ugyanakkor a CMR Egyezmény 23. Cikkének 5. bekezdése szerint késedelem esetében a fuvarozó kártérítést köteles fizetni, amely a fuvardíj összegét nem haladhatja meg. A perbeli esetben a szállítmányozó felperest bizonyítottan kár érte a késedelem miatt, az elsőfokú bíróság által megítélt összeget pedig a kár és a fuvardíj összevetésében az alperes nem kifogásolta, csupán az igény elkésettségére hivatkozott.