Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 132 Vállalat beavatkozóra hárított át. Az I. r. I. Kiadó és Nyomdaipari Vállalat beavatkozó 1988. február 12-i terhelésében a fenti összeget továbbhárította a felperes szállítmányozóra, akinek 1988. február 4-i igénybejelentését az alperes fuvarozó 1988. április 25-én utasította el azzal az indokolással, hogy a felperes a megbízásban nem írta elő az érkezési határidőt. Az előzőekben leírt tényállás alapján a felperes keresetében 3218 DM-nek és kamatának, valamint a perköltségnek megfizetésére kérte az alperest kötelezni a CMR IV fejezet 17. Cikkének 2. pontja és a 19. Cikke, valamint a Ptk. 492. §-ának (3) bekezdése alapján. A felperes pernyertessége érdekében az I. Kiadó és Nyomdaipari Vállalat, az alperes fuvarozó mellett pedig a CMR szerinti fuvarozói felelősségbiztosítási fedezetet nyújtó biztosítója beavatkozóként vett részt az eljárásban. Az alperes kérte a kereset elutasítását, fenntartva a peren kívüli eljárásban kifejtett álláspontját, mely szerint a felperes sem a fuvar megrendelésekor, sem a fuvarleveleken nem tüntette fel az áru átadásának határidejét. Azzal is védekezett, hogy a felperes a CMR 26. Cikke, valamint a 30. Cikk 3. pontja szerinti 21 napon belül nem élt kifogással a késedelem miatt, ezért az igényérvényesítéssel elkésett. Az iránymutató bírói értelmezés lényege Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 2574 DM-nek megfelelő forintösszeg, ennek 1988. február 4. napjától járó évi 5%-os kamata, valamint 4368 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az irányadó tényállás szerint a felek között a CMR szerinti nemzetközi gépjármű-fuvarozási szerződés jött létre. Azt is megállapította a bíróság, hogy az alperes a fuvareszközt a vállalt időre nem állította ki. Rámutatott a bíróság arra, hogy a CMR a fuvareszköz-kiállítási késedelemre nem tartalmaz rendelkezést, de a Ptk. 506. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó 492. §-ának (3) bekezdése alapján felelősséggel tartozik az alperes, mert az adott esetben a fuvarozási késedelem a fuvareszköz késedelmes kiállítása miatt következett be. Arra is utalt a bíróság, hogy a felperes a Ptk. 492. §-ának (3) bekezdése szerint elállhatott volna a szerződéstől, de ez az adott körülmények között - a rövid határidő miatt - nagyobb kárt okozott volna, mert a küldemény nem érkezett volna meg a rendeltetési helyekre. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság döntése szerint a fuvarozó alperes kártérítési kötelezettsége az NSZK határtól történő továbbfuvarozással felmerült költségek miatt áll fenn. A bíróság ugyanakkor a felperes mulasztását is értékelte. Ezért a fuvarozó alperesre nézve terhesebben 80-20%-os kármegosztást alkalmazott, figyelemmel arra, hogy a kiszolgáltatási határidő ismeretében az alperesnek módjában lett volna a fuvarfeladat visszautasítása, amennyiben ezt adott időre nem tudja teljesíteni. Végül utalt a bíróság arra is, hogy a CMR 26. Cikk 1. pontja szerint a feladó megállapodás szerinti pótdíj fizetése ellenében a fuvarlevélbe írt bejegyzéssel meghatározhatja a megállapodás szerinti határidő túllépéséhez fűződő különleges kiszolgáltatási érdek összegét. A perbeli fuvarozó alperes a határidő vállalásért - a perben meghallgatott tanú vallomása szerint - külön díjat általában nem számít fel.