Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 130 A küldemény fuvarozása a CMR Egyezmény alapján történt, a per elbírálása szempontjából a CMR Egyezmény előírásai kötelezően irányadóak (1. Cikk., 42. Cikk.). A bírói iránymutatás előbb kiemelt lényege szerint a perben az nyert elsődlegesen alkalmazást, hogy a CMR Egyezmény 18. Cikk 4. pontja értelmében, ha a fuvarozást különleges berendezéssel felszerelt járműben végezték (ide tartozik a hütőkocsi is), úgy a fuvarozó csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az adott körülmények között ezeknek a berendezéseknek kiválasztása, fenntartása és felhasználása tekintetében őt terhelő minden intézkedést megtett, és a részére adott minden különleges utasításnak eleget tett. A perbeli tényállás szerint a küldemény egy szombati napon megérkezett a rendeltetési helyre, de ott azt a II. r. alperes fuvarozó a felperesnek nem tudta kiszolgáltatni, és ezt követően a gépkocsivezető a küldeményt hétfőig magára hagyta, és eközben történt valamilyen rendellenesség a hűtéssel. AII. r. alperes védekezésében hangsúlyozta, hogy a küldemény nem romlott meg, az emberi fogyasztásra alkalmas. Fontos kiemelni, hogy álláspontját azonban a Legfelsőbb Bíróság sem fogadta el, mert a 30/1981. (XII. 30.) MÉM-EüM együttes rendelet mellékletének 47. §-a egyértelműen kimondja, hogy fogyasztásra alkalmatlan a fagyasztott hal húsa, ha időközi felmelegedés miatt újrafagyasztották. Ugyanakkor a tényállásban az a tény pedig, hogy a hűtőtér belső hőmérséklete a mínusz 18 - mínusz 20 Celsius fokról plusz 15-18 C fokra felmelegedet, nem vitás. így - éppen a szigorú előírások miatt - nem lehetett annak jelentőséget tulajdonítani, hogy a mélyhűtött árutömeg belsőbb részei feltehetően csak kisebb mértékben melegedtek fel. Meg kell jegyezni, hogy a Legfelsőbb Bíróság a tényállást a CMR 15. Cikke szempontjából is vizsgálta. Nevezetesen, abból a szempontból, hogy a szombati kiszolgáltatási akadály és a kár közt volt-e okozati összefüggés. A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a II. r. alperes fuvarozói felelősségét csökkentő vagy kizáró mozzanat nem mutatható ki. Az okozatosság körében az indokolás kiemeli, hogy a kárt nem az a felperesi érdekkörben felmerülő állapot idézte elő, hogy a felperes a hétvégi napokon nincs felkészülve árufogadásra, hanem az, hogy a gépkocsivezető a hűtőberendezést magára hagyta. Az előzőekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta.