Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

1. Bevezető 1.1. A tényekről A nemzetközi közúti árufuvarozással kapcsolatos jogviták eldöntése szempontjából fontos ténybeli körülményeket legtöbbször utólag kell rekonstruálni, bizonyítani. „Messziről jött ember azt mond, amit akar." - tartja a közmondás. Sok tanúvallomás, gépkocsivezető meghallgatási jegyzőkönyv kezdi a káresemény leírását úgy, hogy „...amikor a ponyvát felnyitottuk a lerakóhelyen...", vagy „...amikor reggel felébredtem...". Vagyis a kár bekövetkezésének pontos körülményeire csak következtetni lehet. Ez a tipikus helyzet komoly kihívás a jogalkotás és a jogalkalmazás számára egyaránt. A jogbiztonságot szolgáló jogalkalmazás egyik alapját, a tényállás helyes megállapítását tehát eleve sok nehézség kíséri. Ezt a helyzetet érinti még a nemzetközi közúti árufuvarozás jogának az a sajátossága, hogy vélelmekkel operál. így válaszol a fenti kihívásra, a ténybeli körülmények utólagos bizonyításának nehézségére. Azzal, hogy az alkalmazandó szabályok szerint az ellenkező bizonyításáig mit kell valóságnak tekinteni, abban az esetben is eldönthetővé teszi a jogvitát, ha az azzal, hogy az alkalmazandó szabályok szerint az ellenkező bizonyításáig mit kell valóságnak tekinteni, abban az esetben is eldönthetővé teszi a jogvitát, ha az az „ellenkező bizonyítás" nem tud alapot adni a tényállás megállapítására. Ugyancsak a fenti kihívásra válasz a bizonyítási terheket illető speciális, anyagi jogi szabályozás rendszere. 1.2. A bírák meggyőződése A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 3. §-a szerint: „A bírák függetlenek, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók." A „jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően" szóösszetétel a bírói függetlenség intézményével együtt az itt idézett normaszövegből is láthatóan, és a jogközönség általános tapasztalata szerint is a bírói meggyőződés talaján igenis „behozza a képbe" a bíró személyiségét. Kiváltképp egy olyan jogterületen, amelyről a tényállás megállapítása, a vélelmek, a bizonyítási teher szintjén is már az előzőekben bemutatott sajátosságok mondhatóak el.