Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

111 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések Nincs ezért annak jogi jelentősége, hogy a gépkocsivezető végezte az áru végső rögzítését. A márvány lapokat tartó állvány szilárdságát a fuvarozó nem tudja ellenőrizni. A berakodást végző tulajdonában álló eszköz alkalmatlansága, és a berakodást speciális eszközökkel végző szakvállalat gondatlansága idézte elő a kárt. Azt a fuvaroztatónak, illetve a megbízónak kell viselnie. Az alperes által a gépkocsivezetőtől elvárt gondosság mérnöki tudás meglétét igényelné, a szakértő álláspontja szerint. A felperesi beavatkozó - fuvarozó felelősségbiztosítója - szintén a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte. Hangsúlyozta, az alperes nem bizonyította, hogy az áru sérülése nem a CMR 17. Cikk 4/c pontja alapján következett be. A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság, a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy a támadott határozat nem jogszabálysértő. A perbeli tényállás alapján az eljárt bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy ki végezte az áru felrakását, illetve elhelyezését a felperes gépjármüvére, megállapítható-e, hogy az áru megsérülése milyen okra vezethető vissza. Figyelemmel kellett továbbá lenniük a peres feleket terhelő bizonyításra is. Ezek után a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság, álláspontja szerint a feladó A/9 alatt csatolt, 2002. október 9-i nyilatkozata, illetve a felperes gépjárművezetőjének a felperesi beavatkozó részére készített 2002. április 8-i írásbeli beszámolója, a felperes részére 2002. április 10-én kelt nyilatkozata, továbbá a 2005. június 23-án tartott bírósági tárgyaláson tett személyes előadása alapján egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli márványtáblák felrakását és elhelyezését a feladó végezte. A CMR 17. Cikk 4/c pontja, illetve 18. Cikk 2. pontja értelmében ezért azt kellett vélelmezni, hogy az áru megsérülése e tevékenységgel okozati összefüggésben következett be. Az alperesnek a vélelmet nem sikerült megdöntenie. Az elsőfokú bíróság által beszerzett igazságügyi gépjármű-műszaki szakértő által készített véleményből ugyanis kitűnik, hogy az árukár bekövetkezésének oka kizárólag a feladó által rendelkezésre bocsátott, a márványtáblák rögzítésére (és nem csomagolására) szolgáló acélállvány összeomlása volt. A Legfelsőbb Bíróság szerint a szakértő következtetése annak ellenére megalapozott volt, hogy az acélbak anyagát és statikai jellemzőit nem állt módjában vizsgálni. A rakomány súlyának és méretének, az acélbak méreteinek és a centrifugális erő hatásának ismeretében ugyanis megalapozott következtetés volt levonható arra vonatkozóan, hogy az állvány statikailag nem volt képes elviselni a márványtáblák súlyát. A kár okát előidéző körülményre tekintettel a jogvita eldöntése szempontjából nem volt ezért jogi jelentősége annak, hogy a felperes gépkocsivezetője útmutatást adott az árunak a teherautó rakterében történő elhelyezésére, illetve, hogy a feladó által alkalmazott rögzítésen felül még további rögzítést alkalmazott. A Legfelsőbb Bíróság szerint helytállóan állapították meg a szakértő nyilatkozat alapján azt is az eljárt bíróságok, hogy a mérnöki képesítéssel nem rendelkező gépjárművezetőnek nem kellett felismernie az acélállványzat áru rögzítésre való alkalmatlanságát. Nem volt ok arra, hogy a CMR 8. Cikk (1) bekezdés b) pontja alapján, a fuvarlevélre az ezzel kapcsolatos fenntartást bejegyezze, valamint, a Ptk. 490. § (2) bekezdése értelmében, az áru továbbítását megtagadja. A CMR 17. § (2) bekezdése szerint a kárt előidéző körülményt nem kerülhette el, annak következményeit