Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 110 a platón történő elhelyezése, rögzítése alapján vonta le következtetéseit. Az ítélőtábla utalt arra, hogy az alperes nem jelölte meg, hogy miért tartja aggályosnak a szakértő vizsgálati módszereit. Nem adott elő olyan tényt, vagy bizonyítékot, amely a szakértő szakmai megállapításának megdöntésére alkalmas lett volna. Az ítélőtábla azt az alperesi állítást is alaptalannak tartotta, hogy a felperes akadályozta a feladóval szembeni igényérvényesítést. A peres felek között folytatott levelezésekből ugyanis kitűnik, hogy a felperes a kárigénnyel kapcsolatos, elutasító álláspontját az alperessel 2002. július 25-i, illetve 2002. október 24-i levelében közölte. Utalt rá, hogy a felperesi beavatkozó is, mint a felperes biztosítója, csak 50%ban fogadta el a kártérítési igény alaposságát, a helytelen felrakodásra és csomagolásra hivatkozással. Az alperes szállítmányozó a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, a felperesnek 2 476 750 Ft és ennek 2002. április l-jétől a kifizetés napjáig járó évi 5%-os kamata megfizetésére kötelezését. A felülvizsgálati kérelem a támadott határozat jogsértését a CMR Egyezmény 17. Cikkére, a Ptk. 490. §-ára, 501. §-ára, 520. §-ára hivatkozással jelölte meg. Az alperes vitatta, hogy az eljárt bíróságok a felperes felelősség alóli mentesülésére okot adó körülményeket helytállóan állapították meg. Álláspontja szerint a felrakás során a fuvarozó tevékeny közreműködésére, az árunak a fuvarozó általi végső rögzítésére, a márványtáblákat rögzítő állvány szemmel felismerhető alacsony méretére, illetve az áru csomagolására vonatkozó fuvarlevélen feltüntetett fenntartás hiányára tekintettel a felperes fuvarozó kártérítési felelőssége fennáll. A korábbi eljárásokban képviselt álláspontjának megfelelően hivatkozott arra is, hogy az acélbak anyagának és statikai jellemzőjének vizsgálata nélkül vont le a szakértő annak szilárdságára vonatkozó következtetéseket. Az alperes szállítmányozó vitatta azt is, hogy az áru rögzítése, illetve a fuvarozó által adott útmutatás szerinti elhelyezése nem minősül a CMR 17. Cikk 4/c pontja szerinti árukezelésnek, elhelyezésnek. Rámutatott arra is, hogy a fuvarozó felelősség alóli mentesüléshez a CMR 17. Cikk 2. pontja értelmében az is szükséges, hogy a sérülést olyan körülmény okozza, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett volna el, illetve amelynek következményeit nem háríthatta el. Kifejtette, hogy a fuvarozó, megfelelő rakodási és rögzítési szakismeretekkel rendelkezve, a csomagolás hiányosságát felismerhette volna. A feladót figyelmeztethette volna. A fuvarozást, a hiányosságok szakszerű elhárításának elvégzése után kellett volna megkezdeni. A fuvarlevél megfelelő rovatában, erre való feljegyzés bevezetésével, a felelősségét elháríthatta volna. Az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 520. § (2) bekezdése értelmében csak akkor állna fenn, ha a küldemény fuvarozását maga végezte volna. Az alperes szállítmányozó felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra is, hogy a Ptk. 490. § (2) bekezdése alapján, a mások személyét vagy vagyonát veszélyeztető csomagolás esetén, a fuvarozónak a küldemény továbbítását meg kellett volna tagadnia. A felperes fuvarozó a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta. Vitatta az alperes által állított jogszabálysértéseket. Előadása szerint a bekövetkezett kár oka a rögzítésre használt állvány összeomlása volt.