Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 108 a CMR 23. Cikk 3. pontjában meghatározott értéket meghaladó bevallott értéket nem tüntetett fel. A CMR Egyezmény 26. Cikke alapján, az áru megsérüléséhez fűződő különleges kiszolgáltatási érdek összegét szintén nem határozta meg. A felperes fuvarozó pernyertessége érdekében a felperes részére CMR Egyezmény szerinti felelősségére fedezetet nyújtó biztosítója a perbe beavatkozott. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek, 15 nap alatt 324 200 Ft-ot, és ennek 2002. május 12-étől a kifizetésig járó késedelmi kamatait. Az alperes viszontkeresetét elutasította, továbbá kötelezte az alperest, hogy fizesse meg a felperesnek és az oldalán beavatkozónak az eljárás során felmerült perköltségeit. Az iránymutató bírói értelmezés lényege Az elsőfokú bíróság határozatának indokolása szerint a felperes, mint fuvarozó és az alperes mint szállítmányozó között, a Ptk. 488. § (1) bekezdése szerint fuvarozási szerződés jött létre. Tekintettel a küldemény országhatáron túli továbbítására, a Ptk. 506. § (1) bekezdése alapján, a jogvita eldöntése során, a CMR Egyezmény rendelkezései voltak irányadók. Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai alapján azt vizsgálta, hogy a CMR Egyezmény 17. Cikk (1) bekezdése értelmében, a felperes felelős-e az áru átvétele és kiszolgáltatásának időpontja között az áruban bekövetkezett sérülésért. Közelebbről pedig azt, hogy fennállnak-e a CMR Egyezmény 17. Cikk 2. pontjában, illetve 4/c pontjában és a 18. Cikk 2. pontjában írt felelősség alóli mentesülésének feltételei. Az elsőfokú bíróság határozatának indokolása szerint a CMR Egyezmény 8. Cikk 1. pontja szerint, az árudarabok számára, jelére és sorszámára, illetve az áru és az áru csomagolásának külső állapotára nézve állt fenn ellenőrzési kötelezettsége. A perbeli állvány szilárdsága és kiviteli állapota e körbe nem tartozott. Ehhez képest annak a szállításra való alkalmasságát a márványtáblákat forgalmazó, kellő szakmai ismerettel rendelkező feladónak kellett volna vizsgálnia. Az előzőekre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes, a CMR Egyezmény 17. Cikk 4/c pontja alapján mentesül az áru átvételének és kiszolgáltatásának időpontja között bekövetkezett károkért való felelősség alól. Az áru felrakását ugyanis a feladó végezte. Az elsőfokú bíróság szerint alperes, a CMR 18. Cikk 2. pontja alapján az őt terhelő bizonyítás ellenére nem igazolta, hogy a bekövetkezett sérülés nem a berakodásra visszavezethető okból keletkezett. így a Ptk. 499. § (1) bekezdése szerint köteles ezért, a felperes részére a fuvardíjat megfizetni. Az elsőfokú bíróság döntése szerint a viszontkereseti kérelem alapján a felperes marasztalására, megalapozottan, igényt nem tarthat. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott az alperes által előterjesztett követelés időelőttiségére. Az alperes ugyanis a Ptk. 517. § (1) bekezdése alapján, szállítmányozókéntjogosult volt megbízójának igényét a felperessel szemben érvényesíteni. Az első fokú ítéletet a másodfokú bíróság hatályában megtartotta, és a felülvizsgálati kérelem is megalapozatlannak bizonyult.