Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

107 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatásával az ellene előterjesztett kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a gépkocsivezetőnek nincs módja a gépkocsira felrakott küldemények ellenőrzésére azért sem, mert a feladó a fuvarlevél példányát a fuvarozótól már az áru ellenőrzése előtt elveszi. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, hivatkozva arra, hogy a CMR fuvarlevél 18. pontjának a fuvarozás megkezdésekor a gépkocsivezető által történő kitöltése lehetőséget nyújt az ellenőrzési akadályok feltüntetésére. LB-H-GJ-2007-75. Bírósági határozat a Legfelsőbb Bíróság határozata gazdasági ügyben (CMR 17. Cikk 4/c). A perbeli tényállás, a jogvita lényege A jogvita eredetileg fuvardíj-követelés miatt keletkezett. A fuvarozó felperes keresetében 324 200 Ft és ennek 2002. május 12-étől, a kifizetésig járó törvényes kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest fuvardíj-tartozás címén. A szállítmányozó alperes ugyan a kereset összegszerűségét elismerte, de annak elutasítását kérte, mert jogalapját a Ptk. 503. § (1) bekezdésére hivatkozással, a rakomány megsérülése miatt vitatta. A Ptk. 517. § (1) bekezdése alapján, viszontkeresetet terjesztett elő. Eszerint kérte a felperest kötelezni 2 476 758 Ft és annak 2002. április l-jétől a kifizetés napjáig járó évi 5%-os késedelmi kamata megfizetésére. Követelésének összegét 1 992 738 Ft ellenértékében, 247 200 Ft utazási költségben, 150 000 Ft szakértői díjban, 739 020 Ft daruzási és 12 900 Ft tárolási költségben jelölte meg. A szállítmányozó alperes érdekében beavatkozott megbízója. A szállítmányozó alperes előadta, hogy a fuvarozandó áru rakodásánál, a felperes alkalmazottja, a gépkocsivezető jelen volt. Álláspontja szerint e személynek észlelnie kellett volna, hogy a gépjárműre felhelyezett márványtáblákat tartó állvány nem alkalmas a biztonságos szállításra. Alperes szerint meg kellett volna tagadnia a fuvarozást, vagy legalább a fuvarlevélen fenntartását közölnie kellett volna. Utalt arra, hogy ez utóbbi esetben mód lett volna a feladóval szembeni igény érvényesítésére. A fuvarozó felperes a viszontkereset jogalapját és összegszerűségét is vitatva, annak elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a kárigény idő előtti, mivel az alperes az alperesi beavatkozó megbízó részére kártérítést nem fizetett. A felperes a CMR Egyezmény 17. Cikk 4/c pontja alapján tagadta, hogy a fuvarozás során az áruban bekövetkezett kárért felelősség terheli. A fuvarozó felperes álláspontja szerint a rakomány megdőlése és az áru sérülése, a feladó által végzett helytelen rakodás következménye volt. Hivatkozott arra is, hogy a CMR Egyezmény 23. Cikke, illetve 25. Cikke értelmében, a kártérítési felelősségének fennállása esetén sem lenne köteles, a teljes kártérítési összeg megfizetésére. Utalt arra, hogy a feladó a fuvarlevélen