Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 102 felperes közreműködője az árut Magyarországra hozta, innen kísérelte meg ausztriai rendeltetési helyére juttatni, de az osztrák vámszervek nem engedték be, mert a magyarországi kerülő miatt az áru már nem Európai Unión belül szállított árunak minősült, így ezt követően az áru Magyarországon is csak vámkezelés árán maradhatott. A körülményekről a felperes értesítette az alperest, és miután nem mutatkozott megoldás az Ausztriába továbbításra, az alperes a rakományt július 31-én Magyarországon vette át. Az árut a magyar vámhatóságok lefoglalták, a felek egyeztetését követően az alperes úgy rendelkezett, hogy Magyarországon kerüljön az áru lerakásra, vámkezelésre. A vámkezeléssel és a raktározással, valamint a gépjárművek belföldi forgalomba helyezésével az alperesnek költségei merültek fel, ezekről számlát állított ki a felperes felé, amelyet a felperes nem egyenlített ki. Az alperes felszámolási eljárás megindítása iránt nyújtott be kérelmet, ennek hatására 2002. június 5-én a felperes 2 535 293 Ft-ot azzal a kikötéssel fizetett meg az alperesnek, hogy a követeléssel nem ért egyet. A 384 997 Ft összegben kiállított fuvardíj számlát az alperes nem egyenlítette ki. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A megyei bíróság a Győri ítélőtábla Gf. II. 20 248/2005/6. számú végzésében foglaltakra hivatkozott, mely szerint az áru továbbításának megfelelő megszervezése, az útvonal helyes kiválasztása körében a felperes nem a tőle, mint szakcégtől elvárható módon járt el. A bíróság azt állapította meg, hogy a fuvarozási akadályt a felperesi eljárás idézte elő. A bíróság szerint az alperes kötelezettségszegést nem követett el, Angliából Ausztriába, tehát Unión belüli fuvarozásra adott megbízást, nem is kellett felismernie, hogy a rakomány minősítésének a fuvarfeladat teljesítése szempontjából jelentősége van. A peradatok viszont nem támasztják alá, hogy a felperes felhívta volna az alperes figyelmét az Unió területének elhagyásával történő árutovábbításra és ennek következményeire, költségeire. Az előzőekre tekintettel a fuvarozási akadály akkor lett volna elhárítható, ha az Ausztriába való belépéshez szükséges vámköltségeket kifizetik. A jogeset úgy kapcsolódik ide, hogy ezeket a költségeket a CMR 16. Cikk 1. pontjára figyelemmel a felperesnek kellett volna viselnie. Az alperes azonban a CMR 14. Cikk 2. és 12. Cikk 1. pontjának megfelelően eltérő utasítást adott, az árut Magyarországon rakatta le, tette ezt a Ptk. 340. § (1) bekezdése szerinti kárelhárítás körében. Továbbiak a jogesetről A megyei bíróság a beszerzett szakvéleményre figyelemmel megállapította, hogy két vámjogi megoldás is felmerült volna az áru behozatali vámfizetési-, illetve biztosítékfizetési kötelezettség nélküli Ausztriába továbbítására. Az ügyintézési határidő egy naptól meghatározatlan ideig terjedhetett volna. A szakértő szerint a felperesnek, mint szakcégnek kellett volna kezdeményeznie a megfelelő eljárást, annál is inkább, mivel az áru címzettje a felperes volt. A felperes azonban a szakvéleményben vázolt vámjogi lehetőségeket nem használta ki, a fuvarozás nem szerződésszerű teljesítése a felperesnek felróható, ennek következményeként az alperes okszerűen számíthatja