Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

101 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések hető, hogy nem tudta az árut azonnal ország 2-be továbbítani. A fuvarszerződés szerint az árunak 2001. július 31-én az ország 2-beli rendeltetési helyén kellett volna lennie, ezért a megyei bíróság megállapította, hogy az alperes részéről az érdekmúlás bekövetkezett, amelyért a felperes a felelős. [CMR Egyezmény 13. Cikke, Ptk. 488. § (1) bekezdése, 312. § (2) bekezdése, 318. § (1) bekezdése, 339. §] A bíróság megítélése szerint a fuvarozás nem szerződésszerű teljesítése a felperesnek felróható, melynek következményeként az alperes okszerűen számíthatja fel az áru magyarországi tartózkodásával, vámkezelésével és forgalomba helyezésével kapcsolatos költségeit. Az alperes a felmerült költségeket tételesen kimutatta. Az áru az alperes tulajdona volt, azt reklám céllal kívánta ország 3-ba juttatni. A határidő elmúlása miatt azonban ez a célja meghiúsult, ezért a megyei bíróság álláspontja szerint közömbös, hogy később az alperes milyen összegért értékesítette a gépkocsit, a befolyt vételárat kárcsökkentő tényezőként nem lehet figyelembe venni. Az alperes költségei ugyanis nem merültek volna fel, amennyiben az áru ország 3-ba eljut. Az alperesi célok meghiúsulása nem vethetők össze azzal a végeredménnyel, hogy az áru az alperes tulajdonában maradt. Amennyiben az alperes az árut nem továbbítási céllal, hanem saját használatra hozatta volna, az indokolatlan többletköltségeit akkor is átháríthatta volna a felperesre. Ezért közömbös, hogy az árut az alperes később értékesítette, az ebből befolyt összeg kárenyhítésre nem számolható el. A bíróság tekintetbe vette, hogy a CMR Egyezmény 32. Cikk 1. pontja szerint az Egyezmény hatálya alá eső fuvarozáson alapuló igények 1 év alatt évülnek el. Az elévülési idő kezdete a c) pont szerint a fuvarozási szerződés megkötését követő 3 havi időtartam eltelte. A felperes a fuvardíj iránti keresetét a megyei bírósághoz 2004. január 15-én nyújtotta be. Erre tekintettel a fuvardíj iránti igénye elévült, amely tényt a megyei bíróság az alperes hivatkozására tekintettel megállapított. Az előzőek alapján a megyei bíróság a keresetet elutasította. Az ügynek folytatása lett a következőkben bemutatásra kerülő GYIT-HGJ-2007-13. bírósági határozat. GYÍT-H-GJ-2007-13. bírósági határozat A Győri ítélőtábla határozata gazdasági ügyben. Az ausztriába való belépéshez szükséges vámköltséget a CMR 16. Cikk 1. pontjára figyelemmel a felperesnek kellett volna viselnie. Az alperes azonban a CMR 14. Cikk 2. és 12. Cikk 1. pontjának megfelelően eltérő utasítást adott, az árut Magyarországon rakatta le, tette ezt a Ptk. 340. § (1) bekezdése szerinti kárelhárítás körében. A perbeli tényállás, a jogvita lényege Az alperes 2001. július 25-én adott fúvarmegbízást a felperesnek Angliából Ausztriába való fuvarozásra. A szállítmány átvevőjeként az alperes osztrák társcégét jelölte meg, a kiszolgáltatás időpontját legkésőbb 2001. július 31. napjában határozta meg. Az alperessel kapcsolatban nem álló speditőr cég a fuvarozási okmányt úgy állította ki, hogy az áru rendeltetési helyeként Mosonmagyaróvárt tüntették fel, így a