Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

69 Rendes felmondás A felülvizsgálni kért első és másodfokú ítélet A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes a kísérleti jelleggel létrehozott munkakört megszüntette, annak célszerűsége pedig jelen eljárásban nem volt vizsgálható. Nem nyert bizonyítást, hogy a felperes által készített jelentések tartalma miatt, a munkáltató visszaélésszerűen alkalmazta a munkaviszony-megszüntetést, így az Mt. 4. §-ában foglaltak megsértése nem volt megállapítható. A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2006. május 19-én kelt munkáltatói felmondása jogellenes volt. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér megfizetésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette, és megállapította, hogy a rendes felmondás nem merítette ki az Mt. 89. § (2) bekezdésében írtakat, tehát a felmondásból kitűnő világos indokolás valós és okszerű voltát. A felmondás kiadását megelőző vezetői értekezleten olyan kijelentések hangzottak el, amelyek a felperes személyéhez és nem az általa betöltött munkakörhöz kapcsolódtak, ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy a felperes személyében rejlő okok vezettek a munkaviszony megszüntetéséhez. A másodfokú bíróság másodlagosan kifejtette, hogy amennyiben a munkakör megszűnése volt a felmondás indoka, akkor a munkáltató megsértette az Mt. 4. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. A felperes által készített jelentésekig semmi sem támasztotta alá a felperes nem megfelelő munkavégzését. Ez is azt igazolja, hogy a felperes személye vált nem kívánatossá a cégnél. Ezt erősíti az a körülmény is, hogy a létszámhiánnyal küzdő munkáltató a felperest azonnali hatállyal távolította el a munkahelyről, amely magatartás zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányult. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a rendes felmondás tartalmát tévesen minősítette úgy, hogy az nem felel meg az Mt. 89. § (2) bekezdésében írtaknak. Iratellenes a másodfokú bíróság ítélete, mert abból az tűnik ki, hogy az alperes csak a másodfokú tárgyaláson tette volna azt a nyilatkozatát, hogy a munkakör megszűnése a felperesi munkaviszony megszüntetésének indoka és nem a felperesi magatartás. Ezzel szemben az alperes az egész eljárás során ezen álláspontját képviselte. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta megalapozottnak. Az Mt. 89. § (2) bekezdése szerint a munkáltató köteles felmondását megindokolni, az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnni, vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a felmondás indokát úgy kell megjelölni, hogy abból a munkavállaló egyértelműen megtudja, miért nem tartanak igényt a munkájára (BH 1993/266.). A nem világos indokolás nem fogadható el, különösen ha az tartalmatlan, közhelyszerű (BH 1998/195.). A felperes részére kiadott rendes felmondás indokai szerint azt a munkáltató működésével összefüggő ok, nevezetesen a kísérleti jelleggel létrehozott minőségbizto-