Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 70 sítási munkakör megszüntetése tette szükségessé, mivel „nem hozta a várt eredményeket". A munkaszervezés a munkáltató feladata és a bíróság nem vizsgálhatja, hogy az átszervezés korszerűsítés vagy munkakör-megszüntetés indokolt és annak választott módja célszerű volt-e (MD II/113.). Ugyanakkor az alperes semmivel nem bizonyította az eljárás során (Pp. 164. §) - az egyébként is túl általánosan megfogalmazott - felmondási indokok valóságát. Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felmondást megelőző vezetői értekezleten elhangzottak a felperes képességeire, munkatársakkal való viszonyára, általában véve a munkavégzésre való alkalmasságra vonatkoztak, és nem az általa betöltött munkakörhöz kapcsolódtak. Az S. Mérnöki Iroda véleménye is a felperes személyére vonatkozóan tartalmaz megállapításokat, amikor rögzíti, hogy nem tartják jó választásnak további alkalmazását, emberileg pedig egy beilleszkedni képes, kapcsolatokat építő és a saját korlátait jobban felismerő munkatárs szerencsésebb volna. Megjegyezték, hogy ez idő szerint képesek a korábbi, e tárgyban létszámbővítésről írott levelükben foglaltaktól eltérően kívánságára ellátni a felperes által jelenleg betöltött munkakör részbeni vagy teljes tennivalóit, egy erre irányuló megbízás alapján. Mindebből következően helytállóan jutott a jogerős ítélet arra a megállapításra, hogy nem a munkakör megszűnésének következménye volt a rendes felmondás, hanem a felperes magatartása és munkavégzése vezetett az intézkedés kiadásához. Az MK 95. számú állásfoglalás kiemeli, hogy az egyébként jogszerűen fennálló felmondási jog gyakorlása is jogellenessé válik abban az esetben, ha bizonyítottan rendeltetésével össze nem férő célból, esetleges ártási szándékkal, bosszúból, zaklatásszerüen gyakorolták, illetve ilyen eredményre vezet. A munkáltató felmondási jogával való visszaélés akkor is megállapítható, ha a bíróság megalapozott meggyőződést szerzett arról, hogy a munkáltató a felmentést a munkavállalónak a véleménynyilvánítási szabadsága körében tett észrevétele vagy megjegyzése miatt, annak mintegy következményeként közölte. Tekintettel arra, hogy jelen esetben a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a munkáltató a felmondási jogát jogszabályba ütköző módon gyakorolta, így külön a rendeltetésellenes joggyakorlás bizonyításának nem volt relevanciája. Arra azonban helytállóan utalt a másodfokú bíróság, hogy 2006. május 19-éig semmiféle olyan adat nem merült fel, ami a felperes nem megfelelő munkavégzését támasztotta volna alá a betöltött munkakörben, különös figyelemmel arra, hogy a felmondást megelőző néhány nappal járt le a felek által munkaszerződésben kikötött próbaidő, amely alatt a felperes munkaviszonya indokolás nélkül lett volna megszüntethető. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. Összegzés A perbeli esetben a munkáltató néhány nappal a próbaidő lejárta után szüntette meg a laboratóriumvezető munkaviszonyát arra hivatkozva, hogy nem eredményes a munkája. A perben viszont nem ezt, hanem a nem megfelelő beilleszkedést kívánta bizonyítani, ami nem lehetséges, mert eltér a felmondás indokától.