Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 52 dolgozott, amikor is részére már átadásra került a felmondás, tehát csak egy igen rövid időszakot lehetett vizsgálni. A bíróság megállapította, hogy a rendes felmondás kiadása óta a tanúk meghallgatásáig nagyon sok idő telt el, ezt a körülményt a perben pedig egyik fél javára vagy hátrányára sem lehetett értékelni. Az eljárás lefolytatását követően az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a munkáltató rendes felmondása jogellenes volt. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta, és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésekor megszűnt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a betegállomány előtti időszakra a felmondásban utalás nincs, ezért osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint jelen eljárásban csak az 1998. április 16-a után történteket lehetett a vizsgálat tárgyává tenni. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a felperesnek a betegállományát követő igen rövid - kb. háromheti - munkavégzésére is figyelemmel, kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást a felperes olyan fokú összeférhetetlensége, illetve együttműködésre való képtelensége, valamint ennek az alperesi kollektívára gyakorolt olyan hatása, amelyre a felmondás indoka hivatkozik. Ajogerős közbenső ítélet szerint annak nincs különösebb jelentősége, hogy a tanúként meghallgatott beosztott dolgozók nem tudtak R. P. feljegyzéséről, azonban a bíróság azt sem találta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy a tájékoztató megírására azért került volna sor, mert a munkatársak bármiféle panasszal éltek a felperes tevékenysége miatt. Az alperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú bíróság közbenső ítéletének hatályon kívül helyezésére, és a felperes keresetének elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperes ideggondozói kezelésének megszűnését követően a felperes bírósághoz intézett kérelmeinek megfelelően az alperes felajánlotta munkavállalója részére a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, amit a felperes elutasított annak ellenére, hogy a munkáltatói felmondásnál kedvezőbb feltételeket ígért a munkáltató. Ilyen előzmények után került sor 1998. április 16-án a felperes ismételt foglalkoztatására. R. R 1998. május 5-én kelt feljegyzése egyértelműen az 1998. április 16-át követő eseményekről való saját véleményét rögzítette, ezt követően utalt néhány beosztott munkakörben dolgozó alperesi munkatársra, akiktől a véleményét megerősítő információkat hallotta. Az elsőfokú bíróság eljárásában a tanúk nyilatkozatai alapján hitelt érdemlően bizonyítást nyert a felmondás indokolása szerint a munkáltatói jogkör gyakorlójához intézett munkatársi jelzések megtörténte, valamint az azokban hivatkozottakat összegző felmondási okok valósága. Az alperes írásbeli bizonyítékait, valamint az abban foglaltakat megerősítő tanúvallomásokat az elsőfokú bíróság az eltelt hosszú idő figyelembevétele nélkül mérlegelte, ezért jutott arra a megállapításra, hogy az alperes nem tudta a perben konkrét események igazolásával megnyugtató módon bizonyítani a rendes felmondásban foglalt indokok valóságát. A felülvizsgálati érvelés szerint az elsőfokú bíróság nem mérlegelte a felperes indítványára meghallgatott projektvezető tanúvallomását, aki úgy nyilatkozott, hogy hiányos volt a felperes informatikai tudása, és ezáltal a munkát hátráltatta. Az alperes hivatkozása szerint a felperes egyéves ideggondozói kezelése és az azt követően készült orvosszakértői vélemény alapján, egyértelműen megálla-