Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

53 Rendes felmondás pítható, hogy a munkavállaló pszichés állapota a betegállományát követően is ugyanúgy, vagy még negatívabban hatott a magatartására, és ez önmagában is valószínűsíti a felperes nagyfokú beilleszkedési, kapcsolattartási és együttműködési nehézségeinek fennállását. A felmondási indokok alapját nem egy-két jelentős súlyú felperesi magatartás, hanem több könnyebben felejthető konfliktus összessége képezte, ezért az első- és másodfokú bíróság évekkel később megalapozatlanul várta el a tanúktól azok konkrét felidézését. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. Az alperes alaptalanul sérelmezte az R. P. feljegyzésében rögzítettek téves értelmezését a bíróságok részéről. A hálózat technikai művezető a D. G. részére írt tájékoztatójában ugyan leírja azon felperesi magatartásokat, amelyek álláspontja szerint a munkavégzést akadályozzák, illetve a rossz munkahelyi légkört eredményezik, azonban végkövetkeztetésként azt rögzíti, hogy véleménye kialakításában név szerint mely munkatársak elmondásait vette figyelembe. Mindebből következően a bíróságok helytállóan állapították meg, hogy ezen megnevezett személyek meghallgatása perdöntő jelentőségű volt jelen jogvita eldöntése során. Ehhez képest a felperessel közvetlen munkakapcsolatban nem álltak, vele összetűzésről nem számoltak be, M. T.-né és B. I.-né pedig a felperes miatt kialakult rossz munkahelyi légkört nem érzékelték, konfliktusról nem nyilatkoztak, vele jó munkakapcsolatot alakítottak ki. Erre figyelemmel az R. P. által készített feljegyzés önmagában ellentmondásos, nem a valóságot tartalmazza. A K. P. által 1998. április 20-án - vagyis a felperes munkába állását követően egy héten belül - írt feljegyzés nem tartalmaz olyan konkrétumot, amely a rendes felmondásban írtakat megalapozottan támasztaná alá. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a rendes felmondással kapcsolatos munkaügyi jogvita során további olyan tények és körülmények bizonyításának is helye lehet, amelyek - az indokolás keretein belül maradva - azt kiegészítik és alátámasztják. A bizonyítás azonban nem lépheti túl a felmondás indokolásának kereteit (MD 11/143.). A rendes felmondás hivatkozása szerint a felperesnél az „együttműködési készség olyan fokú hiányosságát tapasztalják", amelyek a munkaviszony megszüntetését indokolják. A felmondás azonban a felperes informatikai tudásának hiányosságait meg sem említi, így alaptalan a felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, hogy a bíróságok nem értékelték D. E. tanú vallomását, aki szerint a felperes gyenge szakmai tudása hátráltatta a munkavégzést. Mivel ezen indok a felmondásban nem szerepelt, arra a bizonyítási eljárásban sem lehet hivatkozni. Helytállóan értékelték az eljáró bíróságok azt a körülményt is, hogy a felperes 1998. április 16-ától május 7-éig terjedő időben végzett munkát a betegállományát, illetve szabadságát követően, ezen időszak alatt pedig ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan nem nyert igazolást sem összeférhetetlensége, sem együttműködésre való képtelensége. A felülvizsgálati kérelem maga is úgy fogalmaz, hogy a felmondás alapját „több könnyebben felejthető konfliktus összessége képezte", ez pedig az adott ügyben rendes felmondás alapját nem képezhette [Mt. 89. § (3) bek.J A kifej tettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.