Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Bevezető 22 azonosak a munkáltatói rendkívüli felmondás esetköreivel. A gyakorlatban munkavállalói rendkívüli felmondást megalapozó minősített munkáltatói kötelezettségszegésnek minősült a munkakör, a munkabér és a munkavégzési hely egyoldalú és végleges jellegű módosítása, a foglalkoztatási kötelezettség hosszabb ideig (az adott ügyben másfél hónapig) történő nem teljesítése, a munkabérfizetés hosszabb időn keresztüli elmaradása (33., 34. és 37. számú ítélet). Ha ugyanis a munkáltató a bérfizetési napon történő bérfizetést sorozatosan elmulasztja, nem hivatkozhat gazdálkodási nehézségeire, mert az ennek ellenére a munkavállalót foglalkoztató munkáltató a munkavállaló rendkívüli felmondásával szemben nem hivatkozhat eredményesen a vétkessége (szándékossága) hiányára. Az előbbiekkel szemben a bírói gyakorlat szerint nem minősült jogszerű rendkívüli felmondási indoknak a munkabérfizetés kisebb késedelme (a kötelezettségszegés lényeges eleme hiányzott). 3.3. A rendkívüli felmondási joggyakorlás határideje A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül (szubjektív határidő), legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni (objektív határidő). Ha a rendkívüli felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, a tudomásszerzés időpontjának azt kell tekinteni, amikor a rendkívüli felmondás okáról a testületet, mint munkáltatói jogkört gyakorló szervet tájékoztatták. A bírói gyakorlat szerint a munkáltatónak a kötelezettségszegés gyanúja felmerülését követően haladéktalanul intézkednie kell az alapos és megnyugtató ismeret megszerzéséhez szükséges kivizsgálásról, és ezzel nem késlekedhet. Nem minősül tudomásszerzésnek az okról felmerült puszta gyanú vagy sejtés (46. EH; 246. EH). A rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló határidő számításának szempontjából sajátos helyzetet teremtenek az úgynevezett folyamatos kötelezettségszegések vagy állapot kötelezettségszegések. Amennyiben a kötelezettségszegés folyamatosan vagy tartós mulasztásban nyilvánul meg, úgy a másik fél mindaddig határidőben gyakorolhatja a rendkívüli felmondás jogát, amíg a jogellenes cselekmény, illetve mulasztás fennáll (31. számú ítélet). Ha azonban a kötelezettségszegő cselekménysorozat befejeződik, illetve a jogellenes állapot megszűnik, a rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló szubjektív 15 napos és objektív egyéves elévülési határidő az általános szabályok szerint megkezdődik (BH 2000/32., 30. és 32. számú ítélet). 3.4. A rendkívüli felmondás jogkövetkezményei Mind a munkáltatói, mind a munkavállalói rendkívüli felmondás alapján a munkaviszony azonnali hatállyal megszűnik. Ha a rendkívüli felmondás végrehajtását a munkáltató aránytalanul hosszú ideig halogatja, ez a rendkívüli felmondás jogellenességéhez, illetve érvénytelenségéhez vezethet. A munkaviszony azonnali hatályú megszűnésére való tekintettel a rendkívüli felmondás esetén nincs felmondási idő, nincs felmentési idő és arra járó átlagkereset, továbbá munkáltatói rendkívüli felmondás esetén a munkavállalót nem illeti meg végkielégítés sem.