Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

21 Bevezető A bírói gyakorlat a súlyos gondatlanság körébe sorolja, ha a munkavállaló feltűnő közömbösséggel jár el a kötelezettségszegés tekintetében. A rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegés jogszerűségének és megalapozottságának megállapításához a kötelezettségszegés valóságának, valamint az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában megkívánt minősített voltának, és nem pedig az okszerűségnek van jelentősége. A munkaügyi jogvitákban a rendkívüli felmondások indokaként a legkülönfélébb kötelezettségszegésekkel lehet találkozni, de fel kell hívni a figyelmet arra, hogy azonos jellegű kötelezettségszegések az eltérő körülmények alapján eltérő minősítést eredményezhetnek. Rendkívüli felmondás esetén a jognyilatkozatot tevő félnek kell bizonyítani, hogy a kötelezettségszegés az adott körülményekhez képest lényegesnek minősült, továbbá, hogy a lényeges kötelezettséget jelentős mértékben szegték meg, és mindezek mellé bizonyítani szükséges a minősített vétkességet, azaz, az előbbi kötelezettségszegés vonatkozásában a szándékosságot, illetve a súlyos gondatlanságot is (21. és 28. számú ítélet). Célszerű, ha mindezekre már a rendkívüli felmondási indok is hivatkozik, és kitér arra, hogy a munkáltató szerint a minősítő körülmények miért állnak fenn, azokat milyen tények, körülmények támasztják alá. A törvény által megkívánt együttes feltételek bármelyikének hiánya a rendkívüli felmondás jogellenességét eredményezi (2. és 3. számú ítélet). A munkavállalóval közölt rendkívüli felmondások gyakori, mondhatni tipikus indoka a szabálytalan, illetve utasításellenes munkavégzés (11. és 19. számú ítélet), a teljes alkoholmentes állapotra vonatkozó kötelezettség megszegése (10. számú ítélet), a konkrét tényekkel és körülményekkel alátámasztott súlyos bizalomvesztés (25. és 26. ítélet), a munkáltató üzleti titkának megsértése, a munkáltató vagyonával kapcsolatos szabálytalanság, súlyos elszámolási és bizonylatolási hiányosságok, a munkatársakkal és a felettesekkel szemben tanúsított összeférhetetlen és együttműködésre képtelen magatartás, amely nélkülözi a kellő tiszteletet, és a munkatárs emberi méltóságát nem veszi figyelembe (5. és 20. számú ítélet), és idetartozik különösen a szabálytalan versenytevékenység folytatása, illetve a munkáltató gazdasági érdekeinek súlyos veszélyeztetése. Ez utóbbi lényeges kötelezettségszegés esetén a rendkívüli felmondás jogszerűségéhez a bírói gyakorlat nem kívánja meg a kár bekövetkezését, elegendő a veszélyeztetés megléte (6. és 8. ítélet). A rendkívüli felmondás másik esetkörét az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja szabályozza, amely felróhatósági (vétkességi) elemet nem tartalmaz. E szabály szerint rendkívüli felmondással bármelyik fél megszüntetheti a munkaviszonyt, ha a másik fél egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. E szabály alkalmazhatóságának feltétele tehát a másik fél kötelezettségszegésnek nem minősülő, de a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartása. Pl. a munkáltatói bizalom megszűnésére vonatkozó rendkívüli felmondási indok mögött állhat kötelezettségszegés, de előfordulhat kötelezettségszegés nélkül is olyan magatartás, amelynek tanúsítása miatt a munkaviszony fenntarthatatlanná válik a munkáltató részére. A válogatott ítéletek közül erre is találunk példát (7. számú ítélet). A munkavállaló éppúgy élhet rendkívüli felmondással, mint a munkáltató. Erre azonban csak a törvény által meghatározott konkrét esetekben kerülhet sor, melyek