Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Bevezető 20 A rendkívüli felmondást nem teszi jogellenessé, ha az arra kötelezett megindokolja ugyan a jognyilatkozatát, ám nem vagy tévesen hivatkozik az indokolás alapjául szolgáló jogszabályhelyre, vagyis az Mt. 96. § (1) bekezdés a), illetve b) pontjára (1. számú ítélet). Az Mt. 96. § (2) bekezdése előírja, hogy munkáltatói rendkívüli felmondás közlése előtt a munkáltatónak lehetőséget kell adni a munkavállaló részére a tervezett intézkedés indokainak megismerésére, és a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntései alapján ma már abban is egységes a bírói gyakorlat, hogy ha a munkáltató a rendkívüli felmondási ok tekintetében elmulasztja a munkavállaló számára a védekezés biztosítását, ez önmagában nem alapozza meg a munkáltatói rendkívüli felmondási jognyilatkozat jogellenességét (BH 2005/33.). Gyakori, hogy a rendkívüli felmondással élő fél több indokot is megjelöl a jognyilatkozatában. A bírói gyakorlat szerint nem szükséges, hogy valamennyi megjelölt indok valósnak bizonyuljon, amennyiben ugyanis a munkáltatói, illetve munkavállalói jognyilatkozatban felhozott indokok közül akár egy is megalapozza a rendkívüli felmondást, a jognyilatkozat jogszerű, és nincs jelentősége a további indokok bizonyítatlanságának (4. számú ítélet). Lehetséges az előbbi eset ellenkezője is, amikor több, egyenként kisebb súlyú kötelezettségszegés együtt valósítja meg a rendkívüli felmondás megalapozott indokát. Az Mt. 96. § (1) bekezdése a rendkívüli felmondásra alapot adó magatartások körét szigorúan körülhatárolja. Eszerint a rendkívüli felmondás jogszerűen akkor gyakorolható, ha a másik fél: - a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben szándékosan vagy súlyos gondatlansággal megszegi [Mt. 96. § (1) bek. a) pont; úgynevezett minősített kötelezettségszegés], vagy - egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi [Mt. 96. § (1) bek. b) pont]. 3.2. Minősített kötelezettségszegés A jogszabály első fordulatában meghatározott minősített kötelezettségszegés három tényállási elemet foglal magában, amelyek együttes feltételek és mindháromnak a fennállása szükséges az a) ponton alapuló rendkívüli felmondás jogszerűsége megállapításához. A tényállás objektív oldalának minősül az, hogy a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség jelentős mértékében való megszegése szükséges a rendkívüli felmondás első két feltételeként. Az előbbi két objektív elemen kívül szükséges az is, hogy a kötelezettségszegés szándékosan vagy súlyos gondatlansággal történjék (szubjektív oldal). Fontos kiemelni, hogy a rendkívüli felmondás indokául megjelölt munkavállalói, illetve munkáltatói kötelezettségszegést az összes körülmény és helyi sajátosság alapulvételével kell vizsgálni, munkáltatói rendkívüli felmondás esetén különös jelentősége van a munkavállaló munkakörének, munkaszervezeten belüli beosztásának és a munkakörhöz kapcsolódó felelősségének. Különös súllyal lehet értékelni, ha a munkavállaló vezetői vagy bizalmi munkakört tölt be, és kevéssé vehető figyelembe a munkavállaló korábban tanúsított magatartása, illetve munkavégzésének minősége (15., 22., 24., 25., 26. számú ítéletek).