Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

13 Bevezető követelményének, ha a munkáltató csupán arra a jegyzőkönyvre hivatkozott, amelyet a felmondást megelőzően lefolytatott vizsgálat során a munkavállaló részvételével és jelenlétében vettek fel, tehát annak tartalma felől nem lehetett kétsége (BH 2004/251.). A rendes és a rendkívüli felmondás indokolására vonatkozó további közös szabály szerint a munkaügyi jogvita során az indokolás keretein belül maradva van mód az indokolást kiegészítő és alátámasztó további tények és körülmények bizonyítására, de természetesen az összefoglaló indokolás kereteit túllépő bizonyítás nem lehetséges (BH 2005/330.). Gyakori, hogy a rendes, illetve rendkívüli felmondással élő fél - akár a munkáltató, akár a munkavállaló - több indokot is megjelöl a jognyilatkozatában. A bírói gyakorlat szerint nem szükséges, hogy valamennyi megjelölt indok valósnak bizonyuljon. Amennyiben ugyanis a munkáltatói, illetve munkavállalói jognyilatkozatban felhozott indokok közül akár egy is megalapozza a rendes, illetve a rendkívüli felmondást, a jognyilatkozat jogszerű és nincs jelentősége (a jogszerűséget nem befolyásolja) a további indok bizonyítatlanságának (a rendes felmondások közül az 1. számú ítélet.). 1.3. A jognyilatkozatok közlése A jognyilatkozatnak az arra jogosult féltől kell származnia, a jogosultság hiánya az indok érdemi vizsgálata nélkül megállapíthatóvá teszi a jogellenességet. A munkáltatótól származó rendes, illetve rendkívüli felmondás esetén a jognyilatkozat kiadására a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult (a rendes felmondások az 41. számú ítélet; a rendkívüli felmondások közül a 42. számú ítélet.). Az Mt. 74. § (1) bekezdése előírja, hogy a munkáltató köteles a munkavállalóval közölni, hogy a munkaviszonyból eredő munkáltatói jogokat és kötelességeket (munkáltatói jogkör) mely szerv vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti. Ezen szabálynak az Mt. 74. § (2) bekezdésében megfogalmazott további szabállyal való egybevetéséből megállapítható, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosulttól származó intézkedés jogszerűségét nem érinti, ha a munkáltató nem tájékoztatta a munkavállalót a munkáltatói jogkör vele szemben gyakorlására jogosult személyről (MD 11/60., a rendes felmondások közül a 35. számú ítélet). Ebben a körben a rendes, illetve a rendkívüli felmondás jogellenességéhez nem a jogkör gyakorlójának személyéről, az ebben bekövetkezett változásról való tájékoztatás elmulasztása, hanem az vezet, ha a munkáltatói jogkört nem az egyébként arra jogosított szerv, illetve személy gyakorolta. Az újabb bírói gyakorlat szerint a munkavállaló meghatalmazott ügyvéd által megszerkesztett okirat útján is közölheti a munkaviszonyának megszüntetésére irányuló nyilatkozatát (1547. EH). A rendes és a rendkívüli felmondás tekintetében is érvényesülnek az Mt. alapelvei, azaz mindkét felet terheli az együttműködés, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének betartására vonatkozó kötelezettség, továbbá a jognyilatkozatnak meg kell felelnie a rendeltetésszerű joggyakorlás általános követelményének (a rendes felmondások közül a 16-17-18-19. számú ítéletek). A rendes és a rendkívüli felmondás olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a másik fél egyetértésétől függetlenül a közléssel válik hatályossá (A rendes felmondások közül a 10. számú ítélet). Amennyiben a felmondást az Mt. 6. § (4) és (5) bekezdé-