Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)
Rendes felmondás 114 dás, az összeférhetetlenség és kártérítés tekintetében azonos az Mt. 188. § (1) bekezdés szerinti vezető állású munkavállalók helyzetével, ezért a rendes felmondást az alperesnek indokolnia kellett volna. Az alperes érvelésével szemben rámutatott arra, hogy a cégiratok szerint a felperes nem volt az igazgatóság tagja, és egyébként az munkaviszony keretében nem is volt ellátható. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a másodfokon eljárt bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a másodfokú bíróság a tényeket egyoldalúan, a felperesre kedvezően értékelte, a megállapított tényállás részben iratellenes, okszerűtlen és logikai ellentmondást tartalmaz. Arra hivatkozott, hogy nem tartotta szükségesnek a munkaszerződés 8. pontjának megtámadását, hiszen az nyilvánvalóan tévesen jelölte meg a törvényhelyet, mivel a felperes egyedüli vezető tisztségviselője volt az alperesnek, 2004. március 25. napjáig, és ezt követően, mint az igazgatóság tagja látta el a munkakörét. Álláspontja szerint a szerződés megszüntetésekor már irreleváns a munkaszerződésben foglalt rendelkezés. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a tényleges helyzetre vonatkozó bizonyítást nem folytatta le, és kizárta annak a lehetőségét, hogy a felperes az igazgatóság tevékeny tagja lett volna. Sérelmezte, hogy az okirati bizonyítékokat megfelelő ellenbizonyítás nélkül hagyta figyelmen kívül a másodfokú bíróság. A felperes ellenkérelmében kifejtette, hogy a munkaköréből fakadó feladatai is egyértelművé tették, hogy nem rendelkezett az Mt. 188. §-a szerinti vezető jogosítványaival. Nem volt igazgatósági tag az alperesnél, nem rendelkezett a cégjegyzékbe bejegyzett aláírási jogosultsággal, valódi operatív hatáskörrel. Az érvényes munkaszerződésbeli megállapodás szerint tehát rá az Mt. 188/A. § szerinti rendelkezések voltak alkalmazandók. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. A peres iratok alapján - a felülvizsgálati kérelemben foglaltaktól eltérően - megállapítható, hogy a becsatolt cégkivonat szerint a perbeli időben az alperes képviseletre jogosult vezérigazgatója G. Gy. volt (ő írta alá felperes munkaszerződését és felmondását is), a felperes nem volt igazgatósági tag. Az alperes a per során nem bizonyította, hogy a munkaszerződés 8. pontjában foglaltakkal szemben a felperes ténylegesen az alperes első számú vezetője, vezető tisztségviselője lett volna. Mindezekre tekintettel a felperes munkaszerződése 8. pontjában foglaltak a rendes felmondás jogszerűségének elbírálásánál nem voltak mellőzhetők. Minthogy az Mt. 188/A. § (1) bekezdése szerint vezetőnek minősített munkavállalóra nem alkalmazható az Mt. 190. § (2) bekezdése, az alperest felperes munkaviszonya felmondásánál indokolási kötelezettség terhelte. Ezért jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős közbenső ítélet az indokolás nélküli rendes felmondás jogellenességét. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.
